A korábban német vezetésű egyháznak 1979 óta van saját palesztin püspöke. Egy gyülekezetük Jordániában, hat pedig Jeruzsálemben, illetve Ciszjordániában található. Igen, azon a palesztin területen, amely évtizedek óta izraeli megszállás alatt van. Ezért ahogy kisbuszunkkal „Betlehem határihoz” közeledünk, már messziről látjuk azt a falat, amelyet Izrael Állam a kétezres évek elején épített. A nyolc-kilenc méter magas, szögesdróttal, járőr- és monitoringrendszerrel ellátott „biztonsági kerítés” a hivatalos indoklás szerint az izraeli állampolgárok védelmét szolgálja, gyakorlatilag a palesztinok számára nehezíti meg rendkívüli mértékben a közlekedést. Tudjuk persze, hogy megépítése előtt milyen erőszakos cselekedetek zajlottak itt.

Nem látjuk azt a rengeteg állig felfegyverzett katonát, akiknek jelenlétéről a korábban erre járt ismerőseink számoltak be, a határvédelem bizonyára kevésbé feltűnő módon történik. Amint átjutunk az ellenőrző ponton, a Palesztin Hatóság területére érkezünk, ahol bizonyos önkormányzatiság jellemző. Az egyik falon megpillantok egy hatalmas graffitit, a híres Banksy stílusában készült képet, amelyen egy arcát kendővel eltakaró fiatal lendületes mozdulattal egy csokor virágot hajít el. Igen erős az üzenet: nem követ, pláne nem kézigránátot látunk a fiú kezében, hanem a megbékélésre utaló virágot.

„Betlehem, Betlehem, a te határidba / Érkezett Mária rongyos istállóba…” Néhány napja a galileai Názáretben járhattunk Mária és József nyomdokában, és most azt idézzük fel, hogy arra a bizonyos összeírásra miként érkezhettek Dávid városába.

A belvárosban lüktető forgalom közepette áll a gyönyörű evangélikus templom, amelyet 1893-ban építettek a német misszionáriusok. Ennek jeleként számos német nyelvű felirat olvasható a templomtérben, egyebek mellett az evangélistákat ábrázoló üvegablakok alatt. Az 1967-es, majd a 2002-es harcok, bombázások idején ugyan sérüléseket szenvedett a templom, az üvegtáblák azonban csodával határos módon épek maradtak.

A templom előtt dr. Munther Isaac fogad minket, aki 2017 óta a betlehemiek lelkésze. Az istentisztelet elején rögtönzött interjú keretében mesélhetek neki – és a mintegy százfős gyülekezetnek – a magunk egyházáról. Angolul elmondott igehirdetésemet is ő fordítja arabra. A kiírt ige alapján Nikodémusról szólok: arról a folyamatról, ahogy Jézus titkos követőjéből aztán az ő temetésén nyíltan szerepet vállaló, önmaga árnyékát így átlépő hitvalló ember lett.

Az istentisztelet végén Prőhle Gergely országos felügyelővel átadjuk egyházunk ajándékát. A lelkész spontán módon egy kenyeret ajándékoz nekünk: egy olyan cipót, amilyenben az úrvacsorai közösségben volt részünk. Amikor ezt kezembe veszem, eszembe jut, hogy Betlehem azt jelenti: „a kenyér háza”. A cipót visszaviszem magammal Jeruzsálembe, hogy délután aztán azon a helyen törjük meg, ahol a hagyomány szerint az utolsó vacsora zajlott.

Az istentisztelet után a lelkipásztor – aki mellett ott áll építész felesége és két kisgyermeke – kávézás mellett számol be gyülekezetük életéről és a palesztin keresztények nehéz helyzetéről. Örömeik mellett szól a megszállás és az elszigeteltség okozta közlekedési és gazdasági nehézségekről, köztük a munkanélküliségről. Korántsem tartja természetesnek, hogy némely keresztény egyház a mai Izrael Állam létét a próféciák beteljesedésének tekinti, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a zsidósággal békében kívánnak élni. Némi keserűséggel jegyzi meg, hogy a nyugati turisták nem igazán vesznek róluk tudomást: Betlehembe is néhány órára érkeznek, hogy megálljanak azon a szent helyen, ahol Jézus született. Később magunk is megtapasztaljuk, hogy a hömpölygő turistaáradat közepette itt valóban nem könnyű átélni az áhítatot, ezért aztán a templom egy csöndesebb helyiségében imádkozunk és énekelünk.

A betlehemi evangélikusokkal való találkozás azonban egészen személyes. Azzal a reménységgel búcsúzunk tőlük, hogy látogatásunk egy talán tartós kapcsolat első állomása volt. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 13–14. számában jelent meg 2019. április 7-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.