– A Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó résztvevői találkozhattak a Wycliffe Bibliafordítók Egyesületének standjával, és ha beszélgettek is a fordítókkal, akkor meggyőződhettek arról, hogy a bibliafordítók tevékenysége messze túlmutat a nyelvészeti munkán, jóval szerteágazóbb annál. Ön hogyan lett bibliafordító?

– Először is lenni kell egyfajta késztetésnek, tettvágynak, amely túlmutat a „hétköznapi” gyülekezeti munkán. Egy barátunk hívta fel figyelmemet az egyesületre. Frissen végzett teológusként jelentkeztünk. Nagy elhatározás volt, hiszen nem kis dologba akartunk belevágni, vállalva azt is, hogy ismeretlen helyen, ismeretlen kultúrába csöppenve éljünk, dolgozzunk, családot alapítsunk, bízva az Úr gondviselésében és vezérlésében.

– Hogyan zajlott a felkészítés?

– Először egyéves képzésen vettünk részt Angliában, majd féléves dzsungeltúlélő tábor következett. Meg kellett tanulnunk teljesen önellátónak lenni, és adományokból fedeztük mindennapi életünk, munkánk költségeit. Hálásak vagyunk Istennek, amiért megáldotta a munkánkat. Mindig megkaptuk azt az anyagi támogatást, amire szükségünk volt. Nem bővelkedtünk, de szükséget sem szenvedtünk annyi éven át.

–  Miből állt pontosan a fordítói munka?

– Először meg kellett tanulnunk a kemtuik nyelvet, amelyet egy körülbelül kétezer-ötszáz lelkes törzs beszél; meg kellett alkotni az ábécét, a nyelvtant, és azután kezdődhetett csak a tulajdonképpeni fordítói munka. Ez így nagyon dióhéjban van összefoglalva, hiszen írni-olvasni is meg kellett tanítanunk egy voltaképp a kőkorszakban élő törzset. Olyan, számunkra alapvető dolgokra kellett megtanítani őket, mint például hogyan kell könyvet lapozni. Azóta persze őket is utolérte a civilizáció minden „áldása”, most már többen mobilalkalmazásról olvassák a Bibliát.

– Voltak segítőik?

– Lettek. Különleges élmény volt számunkra, hogy még munkánk elején elvetődött a dzsungel közepébe egy nyelvészprofesszor, aki a feleségével együtt a vietnámi háború miatt menekült hozzánk. Hatalmas segítséget kaptunk tőlük munkánk lingvisztikai szerkezetének kialakításához, újabb jeleként az isteni gondviselésnek.

– Nem a teljes Bibliát, hanem az Újszövetséget fordították. Milyen eszközökkel?

– Bár az Újszövetség fordítása is hatalmas feladat, abból a szempontból könynyebb dolgunk volt, hogy számítógép, technikailag egyre több és jobb eszköz állt rendelkezésünkre. Napelem segítségével áramunk is lett egy idő után, a postánkat pedig kéthetente kisrepülőből dobták le nekünk. Isten közben négy gyermekkel áldott meg bennünket. Miattuk pár évre megszakítottuk a munkánkat, mert középiskolába mindenképp Hollandiában akartuk őket járatni. Addig távmunkában, lassabb tempóval dolgoztunk, az általunk képzett pápua segítőink közreműködésével. A fotón ők láthatók mellettünk. A kép azon a napon készült, amikor ünnepélyes keretek között átadtuk a Fülöp-szigeteki nyomdából frissen átrepített Újszövetséget. Az alkalmon több százan vettek részt. Nagyon örömteli, áldott nap volt.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 39–40. számában jelent meg 2019. október 6-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.