„Nagy forgószél támadt, és a hullámok átcsaptak a hajóba.” (Mk 4,37)

A vízen nélkülözhetetlen a hajó.

Gyakran azonban látszat a hajó adta biztonság. Amint vihar korbácsolja fel a hullámokat, gyenge alkotmánynak tűnik. Ilyenkor külső erők játékszerévé válik, a szél meg a víz alaposan megtáncoltatják. A hajóban lévők kiszolgáltatottak. Tudomásul vehetik a veszedelmet, vágyakozhatnak a sima víztükör békessége után, félthetik életüket, de a hajó épen maradásáért semmit sem tehetnek. Minden azon múlik, hogy mennyire erős a hajó. Jól tervezték-e meg, lelkiismeretesek voltak-e az építõi, és hogy személyzetének van-e szükséges szakképzettsége, a veszedelemben nélkülözhetetlen emberi tartása.

Ezek az emberi tényezõk azonban nem akadályozhatják meg, hogy a kinti vihar belül ne éreztesse hatalmát. A hullámok átcsap- hatnak a fedélzeten, és vízzel boríthatnak el mindent és minden- kit. A szél befújhat a réseken, a recsegés-ropogás megviselheti az idegeket, és az állandó imbolygás tengeribetegséget okozhat. Ez az a pillanat, amikor a rettegõ szívekben és fejekben megszületik a gondolat: mi lesz velem, ha nem tart ki a hajó, ha léket kap, ha a deszkái nem bírják ki az orkán szorítását? Ki segíthet rajtam?

Mostanában viharos övezetben járnak „hajóink”. Melyikük megbízható? Melyikük biztonságos? Melyikük erősebb a viharnál és a hullámoknál?

Csak az, amelyben Jézus is jelen van, aki szélnek és víznek parancsol.