Tegnap még úgy búcsúzott, hogy utolsó sugarai látták a követ.

Mozdíthatatlan volt. Befejezett.

Tudták ezt mind. Õk is, akik suttogva közelednek a derengésben.

Halk szavakkal erősítik egymásban a szomorúságot.

Csak a hajnal első sugarai látnak mást.

Csodálkozva keresik a követ, ami tegnap még mozdíthatatlan volt.

Már csak a hiányt látják.

A furcsa ürességet.

Hogy nincs ott a kő.

Mert míg mindenki gyászolt

és mindenki tudta,

hogy ez visszafordíthatatlan,

és mindenki beleburkolózott a sötétbe,

te Atyád szavára visszajöttél.

Feltámadtál.

És veled jött a világosság.

Napvilágra hoztad az életet.

Belső fényt és belső meleget is.

Örömöt, amely nem fogy el és nem hal meg.

Köszönöm, hogy minden vasárnap rám virrad ez a fény.

Hogy ez a nap – bárhogy is telik – más, mint a többi.

Hadd teljen fényben! Fényességedben

hogy tisztítson, melegítsen, feltöltsön.

Tisztánlátást, erőt, belső fényt adjon.

Hozza el a szabadság és az élet örömét!

Az ünnepet.

A Visszhang című kötet megvásárolható a Luther Kiadónál.

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. www.nka.hu