Uram, Istenem! Előtted állok, és ezért csak az számít, amit te gondolsz felőlem. Te tarts tükröt elém, mert alig ismerem magam, nincs kiforrott véleményem önmagamról. Néha nagyon sokat várok magamtól, és akkor úgy elkeseredem, hogy élni sincs kedvem. Máskor viszont igen elnéző vagyok magamhoz, és akkor különbnek hiszem magam mindenkinél. Honnan tudhatnám hát, hogy mikor legyek elégedetlen magammal, és mikor fogadhatom el magamat? Azt is meg kell vallanom, hogy nem vagyok pártatlan bíró, amikor önmagam felett kell ítéletet mondanom. Az önvizsgálat perceiben emberek jutnak eszembe, akik súlyosan vétkeztek, és engem is megbántottak. Hozzájuk mérve magam, megnyugszik a lelkiismeretem. Másokkal szemben kérlelhetetlen vagyok, hogy magamnak megbocsáthassak, és mások előtt se szégyenkezzem. Így nemcsak elkövetem, ami gyűlöletes szemedben, nemcsak elmulasztom, amit joggal vársz el tőlem, hanem ravaszul visszaélek embertársaimmal, fedezékül használva őket, hogy elrejtőzhessem számonkérő szavad elől. Ó, én nyomorult ember! Kicsoda menthet ki önámításaim sűrűjéből? Adj, Uram, önismeretem számára megbízható mértéket! Hogyan újulhatna meg életem, ha nem látom tisztán, hogy miben kell megújulnom? Ha pedig nem látom, milyen vagyok, hogyan tudhatnám, milyen lehetnék? Ha viszont nem tudom, milyen lehetnék, honnan tudhatnám, hogy mi az, ami még igazán hiányzik? Tartsd elém tükörként az én Uramat, Jézus Krisztust, és hozzá mérve magam megtudhatom, milyen vagyok, és milyen lehetnék. Előle nem rejtőzöm el, mert ő a megrepedt nádat nem töri el, a pislogó mécsest nem oltja ki.

A Visszhang című kötet megvásárolható a Luther Kiadónál.

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. www.nka.hu