Tulajdonképpen dőre kérdés. Ha lett volna más út, Isten nem lelt volna rá? Jézus, készítgetve tanítványait a legtitokzatosabb napokra, újra és újra mondta: „kell”. Egyszerűen nincs más út. Kell. Bennünk soha fel nem ötlött volna. Mi csak kettőt láttunk volna, s ez ma is így van. Egyfelől az igazságnak érvényesülnie kell, hiszen az az egyetlen kőszikla-alap. Másfelől Isten szíve tele a mentő szeretettel. Ha az az első érvényesül, mindnyájan elpusztulunk kárhozatos halállal. Ha a második kerekedik felül, akkor visszaélve a szeretettel a bűn szabadon grasszálna, és mindent véglegesen tönkretenne. Mindkettő Isten tulajdonsága: bünteti a bűnt, és szánakozó szeretettel meg akarja menteni a bűnöst. Különválasztani a bűnt és a bűnöst, máris kizárólagos, isteni tett. Mi erre képtelenek vagyunk. Isten azzal tárta elénk isteni szeretetét, hogy elküldte egyetlenegyét a világba, hogy éljünk általa… Helyünkre állva alázatosan vállalta bűneink büntetését, mert megértette és vállalta az Atya tervét. Ezért elválaszthatatlan nagypéntek és húsvét, mert feltámadása és halál fölötti győzelme igazolta szeretetét, hogy kiengesztelve Isten igazságát, feltámadásával számunkra megnyissa az új ember új életét a bűnbocsánat örömében és az örök élet reménységében! 

Igen, a kettő egy, nem csak együtt van. A kereszt egyszerre a halál és az élet fája, egyszerre kárhoztató ítélet és mindent újjáteremtő kegyelem, egyszerre vég és kezdet, halálba hull az óember, és életre kel az új ember! 

régi kép szerint Athén–Róma–Jeruzsálem háromszöge közepére szúrta az Úristen a keresztet pontosan azért, mert a ma is érvényes antik képek szerint Athén szépsége, Róma hatalma és Jeruzsálem szentsége a golgotai keresztfán került ítéletre, hogy a téveszmék és hamis tanok helyére kerüljön a kinyilatkoztatás evangéliuma. Gyermeki nyelven régiek és maiak egyképp tanulják meg, hogy Athén szépségideálja egy agyondolgozott, tisztes öreg rabszolgán ragyog fel, és nem istenek és istennők márványszobrain. Az igazi erő a szeretet, s nem a légiók többsége. S a szentség nem külső, hanem a szív és lélek tisztasága… 

Ez a kinyilatkoztatás egyúttal Isten elrejtőzése is. Hit nélkül semmire sem megyünk. Majd háromezer évvel ezelőtt az öreg Ézsaiás tisztán látta, hogy mind Izráel, mind az emberiség egyetlen Messiása nem kívánatos, nem volt neki szép alakja, amelyben gyönyörködhettünk volna, megvetett volt és az emberektől elhagyott, fájdalmak férfia, betegség ismerője, eltakartuk arcunkat előle, nem törődtünk vele, pedig… (Ézs 53,2–3) 

Ezért az evangélium hallatára Róma népe együtt nevet Athén művészeivel, de velük tart a Törvény népe, a zsidóság is. Vagy bolondság, vagy botrány mind a mai napig az evangélium visszhangja a világban. Viszont az egyház csak addig egyház, amíg ragaszkodik a kinyilatkoztatáshoz Jézus keresztfáján. Ha másról akar tudni, s erre minden nemzedékben szívesen hajlik, elveszíti önmagát. Ugyanis az egyház egyetlen titka a kereszt evangéliuma, sokaknak bolondság vagy botrány, számunkra Isten ereje. Igen, az „ellenkező látszat alá rejtőzve”, hogy saját eszünk, erőnk, teljesítményünk koldusrongyaiból eljussunk hit által mindennek ujjongó örömére! 

Tényleg kellett. Hiszen naponta azzal kezdem a napomat, hogy elfelejtve az evangéliumot, magamban bizakodjak. Ezért „kell” naponta megtérni a kereszt Urához gyermeki hálával, tőle kérve-várva mindent. 

Arra külön is vigyáznunk kell, hogy ne csak magunk számára őrizzük ezt az áldott, elrejtett és mégis kinyilatkoztatott egyetlen utat, hanem szolgálatunkban se feledkezzünk meg róla. Bátran legyünk bolondok és rajongók a világ szemében, csak el ne veszítsük tekintetünk elől Róma, Athén és Jeruzsálem között Jézus keresztjét. Évszázadokon át zengett, mi is énekeljük nemzedékről nemzedékre: Ave crux, spes unica – bizony, üdvözlégy, kereszt, egyetlen reménységünk.

A Visszhang című kötet megvásárolható a Luther Kiadónál.

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. www.nka.hu