Uram! Olyan csalódottság van a szívemben, amilyen a tanítványok szívében volt nagypéntek napján. Mintha magamra hagytál volna. Megszólítottál és elhívtál szolgálatodra, és én mentem, követtelek téged. Jó volt átélni veled a sok csodát. Szinte önfeledten örültem, hogy melletted lehetek. Közben nem vettem észre, hogy te nem sikertörténetet ígértél követőidnek, hanem hitbeli küzdelmeket: szenvedéssel, kishitűséggel, megfáradással, tagadással. A tanítványok is ezeket élték át. Most úgy érzem, hogy csak a keresztig tudlak követni. Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj!

Jó lenne visszamenni a halászhálóhoz vagy a vámszedőpult mögé. Jó lenne újra a világ látványosabbnak tűnő dolgaiban munkálkodni. Elhalkult fülemben és szívemben erőt adó szavad, pedig mások is figyelmeztetnek a reménységre, ígéreteidre. Értelmemmel tudom a kiutat, de elfogyott a lendítő erő. Nem vagyok képes elindulni, de így nem is akarok, hiszen a szívemmel kellene érezni, hogy erre az útra te szólítasz vissza engem.

Köszönöm, hogy tudok még imádkozni ezért, és kérem életújító kegyelmedet. Ajándékozz meg a feltámadás és a folytatás hitének örömével, amely a tanítványoknak is erőt adott. Láttasd meg velem, hogy a világ zajánál és mulandóságánál te sokkal fontosabb vagy számomra. Légy jelen az életemben, mert nélküled nincs értelme napjaimnak. Ámen.

A Visszhang című kötet megvásárolható a Luther Kiadónál.

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. www.nka.hu