Böjti matek

A böjti időszakba a vasárnapok nem számítandók bele, hiszen a vasárnap még ilyenkor is húsvét, Krisztus feltámadásának napja, tehát nem lehet böjt (a „ha itt a vőlegény, nem böjtölhet a násznép” evangéliumi kitétel alapján). Az utolsó három nap, a „szent három nap” („triduum sacrum”) szintén külön kategória, nem számítjuk hozzá a negyven naphoz, és bár nagypénteken és nagyszombaton „böjtölünk”, ezeket a napokat sem számoljuk hozzá a „nagyböjti” időhöz.

A bűnbánat és a megbékélés elemeként a híveknek ebben az időszakban jó, illetve ajánlott lemondaniuk valamiről, amit különösen is kedvelnek, például az édességről, az alkoholról vagy épp az autóvezetésről. Az étkezések során is mértékletesnek kell lenni. A húsról való lemondás mellett a hívek egy teljes étkezést és két kisebbet is tarthatnak. A hús nélküli napok Jézus nagypénteki halálára emlékeztetnek.

Változik az időpont

A böjti időszak a húsvéttól függ, és szintén minden évben változik. Húsvétvasárnap a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni első vasárnapra esik, és március 21.– április 25. között bármikor lehet.

De aki eddig azt hitte, hogy e szabály alapján a húsvét dátumát mindig ki tudja következtetni, azt idén meglepetés éri: 2019-ben a csillagászati tavasz március 20-án este kezdődik. Március 21-én kora reggel van egy holdtölte, tehát húsvét ünnepének az erre következő vasárnap, március 24-én kellene lennie. De amint az a Magyar Kurír cikkéből kiderült, a húsvét időpontjának kiszámítása nem a csillagászati adottságok alapján történik, hanem az egyház saját, visszatérő ciklusokra épülő számítási modelljéhez igazodik. (A számításról korábban itt írtunk.)

Jézus is böjtölt

Jézus pusztai böjtölése miatt az egyház már elég korán negyven napban határozta meg a böjt hosszúságát. A negyvennapos egység a Bibliában gyakori: az izraeliek negyven napon át vándoroltak a pusztában (2Móz 16,35), Mózes negyven napig beszélt Istennel a Sinai-hegyen (2Móz 24,18), és Jézus a feltámadása utáni negyvenedik napon ment a mennybe (ApCsel 1,3).

Máté evangélista részletesen leírja Jézus megkísértésének történetét (Mt 4,1–11): Jézust a Szentlélek a pusztába vitte, hogy ott az ördög megkísértse. Negyven napon és éjszakán át böjtölt, után megéhezett. Az ördög arra ösztönzte, hogy változtassa kenyérré a köveket. Ez Isten Fiának bizonyára nem is lett volna nagy probléma, de Jézus a Mózes ötödik könyvében leírtakra utalva azt hozta fel érvként, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, amely Isten szájából jön.

Aztán az ördög Jeruzsálembe vitte őt, a templom párkányára, s ha onnan az Emberfia leugrott volna, minden bizonnyal Isten angyalai segítettek volna rajta, így semmi bántódása nem esett volna. Azonban Jézus erre a kísértésre is kész választ adott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” Végül az ördög a világ összes gazdagságát ígérte neki, ha Jézus leborulva imádja őt, de Isten Fiát nem tudta ezzel elcsábítani, ő csak Istenhez akart imádozni, és csak neki akart szolgálni.

Itt látszik meg a Bibliában valójában, hogy az Ószövetség és az Újszövetség mennyire kapcsolódik egymáshoz. Jézus minden válaszában egy-egy ószövetségi textust idéz. A teremtés, a kiválasztás, Isten népének vezetése és a próféták általi gyógyulás hirdetése ráadásul őbenne teljesedik ki.

Imádság, böjt és irgalmasság

Istentiszteleteken, áhítatokon, halk imádságban a keresztények Jézus szenvedésére emlékeznek ebben az időszakban. Eközben saját életútjukat átgondolva meg kell érteniük és tisztázniuk kell magukban azt is, hogy mit jelent számukra a közös sors Krisztusban, aki a keresztet hordozta, és az egész világért életét adva megváltotta az embert. Ezzel példát is adott nekünk az ő követésében és az ő útján való járásban.

Böjtben fontos, hogy a keresztények három dolgot komolyan vegyenek: a napi imádságot, a böjtölést (azaz a valamiről való lemondást) és az irgalmasság gyakorlását (a folyamatos adást, adakozást is). Nem csak befelé kell fordulnunk az imádsággal és a böjttel, és nem csak magunkra kell figyelnünk ebben az időszakban. Fel kell szólalni a körülöttünk látott jogtalanság és szükség ellen. Sok egyházi szervezet ilyenkor különleges adománygyűjtést rendel el. (Bajor evangélikus testvéreink egy úgynevezett Fastenaktionnal minden évben ilyenkor gyűjtik céladományaikat például a Magyarországi Evangélikus Egyház javára.)

A böjt a belső megtérés ideje is: az Istennel való párbeszéd keresésében a valóban fontosat kell megtalálnunk és magunk elé helyeznünk. Ez a kereszténység egyfajta edzési ideje is, amelyben spirituálisan, a bátorítás, a reménység, a belső célok, a megnyugvás, a szolidaritás, a pénz, az étel, az idő és az odafordulás beosztásával, a személyesség kialakításával sok lépést megtehetünk a valódi keresztényi élet felé. És bár ez az edzési, felkészülési időszak fárasztó, kemény és kényelmetlen is lehet, mégis meglesz az eredménye, hiszen nemcsak testileg, hanem szellemileg és spirituálisan is elérhetünk egyfajta „mennyei fitnesst”.

Miről mondasz le idén?

Mi lenne, ha idén valóban komolyan vennénk a böjtöt? Tűzzünk ki magunk elé egy célt vagy témát, mely meghatározza mindennapjainkat.

A Facebookon ismerőseimet kérdezve egész sor alternatíva jött össze a húsról való lemondáson kívül is. Bár van olyan, aki valóban minden évben lemond a húsevésről, s egyik rokonomról például kiderült, hogy öt éve a húsról való lemondás épp a böjti időszakban olyan megkönnyebbülést hozott számára, hogy azóta végleg vegetáriánus lett. Így ki kell találnia valami mást, mert húst nem enni már nem lenne kihívás számára ebben az időszakban.

A Facebookon rendezett magánfelmérésem szerint le lehet mondani ebben az időszakban a csokoládéról, az alkoholról, a cigarettáról és a cukorról, valamint a hangos szórakozásról, közösségi médiáról is (például a Facebookot is sokan írták).

Pethő-Szűcs Mária lelkész terve:

Vincze Délia teológus megfordította a böjt gyakorlatát: nem megvon valamit magától, hanem igyekszik minél többet „adni magának” Istenből. „Már évek óta mindennap elolvasok vagy meghallgatok egy igehirdetést a böjti napokban, mert én személy szerint ebben látom a fókuszát: közelebb engedni magunkhoz, az életünkhöz, a mindennapjainkhoz Istent” – vallja.

Dobó Dániel lelkész év elején, januárban huszonegy napig nem eszik semmit, csak gyümölcs- és zöldségleveket iszik. „Közben sokat imádkozom is. Hatalmas erő van benne! Egyébként általában heti egy nap nem eszek semmit. A böjt erős szellemi fegyver, és Jézus is természetesnek vette, hogy a követői böjtölnek!”

Szigethy Szilárd lelkész szerint hasznos lehet a lemondás az önfegyelem edzésére. „Ám talán még hasznosabb, ha valamit pluszban felvállal az ember egy másik emberért! Így nem önmagáért van, nem csak maga körül forog a lélek.”

Adámi Mária, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöki asszisztense arra hívta fel a figyelmet, hogy a böjt jó alkalom arra is, hogy a felesleges tárgyaktól megszabaduljunk. „Három évvel ezelőtt kezdtem bele ebbe, az eredeti célkitűzés az volt, hogy egy hét alatt egy szemeteszsákot megtöltsek kidobandó vagy elajándékozandó tárgyakkal” – mondta. – „Azt hittem, nehéz lesz teljesíteni, de meglepően könnyen ment... Tavalyelőtt egy csomó kacattól szabadultam meg így, tavaly a ruhásszekrény volt soron, idén következnek a könyvespolcok. Aztán majd meglátjuk – biztos akad még máshol is selejtezni való.”

Ágostonné Szőcs Anna református lelkészfeleség, A parókia konyhájából címet viselő webes napló szerzője blogján így ír a lemondással való gazdagodásról: „A böjt évezredek óta beletartozik a hívő emberek életébe. Én mégsem tartom a szó hagyományos értelmében. Nincsenek koplalós napjaim, húst is eszem. Bár többször megpróbáltam, hogy nem eszem semmit egész nap, de egy húsz évvel ezelőtti böjtömet leszámítva nem volt rajta Isten áldása. A lelkem mélyén ugyanis mindig abban bíztam, hogy közben azért jól le is fogyok tőle. Ez pedig nem böjt. A szentséget nem lehet felcserélni a profánnal vagy önös érdekekre felhasználni. Az evés egyébként sem a szívem csücske. Vannak más »bálványaim«, amelyek jobban elválasztanak Istentől.

Húsz éve Isten kijelentésére böjtöltem három egész nap. Egyszer akkor, amikor apósom haldoklott, Istennek ajánlottam a böjtömet, hogy egészen biztosan a mennybe jusson. Aztán azt kértem, hogy ne legyenek súlyos fájdalmai. Aztán egyik rokonom örök életéért. Csodálatos napok voltak. Egész nap Istenre figyeltem, imádkoztam szüntelen. Hiszem, hogy a papa üdvözült, de a rokon még nincs a hit útján.

Aztán jöttek a várandós, szoptatós időszakok, másféle böjtre váltottam, mostanában sem az evést korlátozom, hanem többet  imádkozom, énekelek. Szóval nem a »kiadásokat csökkentem, hanem a bevételeket növelem.« Van, aki Facebook-böjtöt tart, vagy nem játszik a telefonján, mint én is. A hívő élet szíve az elengedésben van – hallottam egyszer egy prédikációban. Elengedni azt, ami nagyon fontos, ami megkötöz, amitől nem tudok hitben előrelépni, odaadni azt, amit Isten elkér.

Bár nekem nem a koplalós böjt az utam, mégis mindenkit arra bátorítok, hogy próbálja meg. Na, nem kismamákat, cukorbetegeket biztatok erre, hanem olyan hívőket, akiket Isten erre indít. Nem kifogás az, hogy Isten nem indított még erre. Kérdezted tőle?”

7 hét hazugság nélkül
Az idei évben Németországban a 7 hét valami nélkül akcióban a hazugság áll a középpontban: „De őszintén! 7 hét hazugság nélkül” – szól a mottó.
További böjti ötletek.