Időnként bezárom lelkem kápolnájának ablakát, hogy ne halljam az élet zaját, a lét gyötrelmét és kellemét – hogy magamra figyeljek, hogy keressem a harmóniát magammal és a világgal. Kutatni a világ titkait és létezésem értelmét: miféle csodában élek?!

Ünnepre várok, mindig. Hátha karácsony lesz holnap bennem, vagy a Szentlélek lesz nálam vendég.

Csend van… Olyan, amilyen a fán csüngő dió ölében él, melyet dupla zár véd: kint zöld burok, bent barna csont.

És Mécs László verse jut eszembe:

jön a tavasz, a csont burok

szétmállik, nagy fény-dáridó van,

a csend csírázva ébredez,

hívják az égi azúrok.

A magvas csendből plánta lesz

s a végtelenbe fényjelez

a rügyek csöpp angyal-szeme,

ily teremtő csend kellene!

A Visszhang című kötet megvásárolható a Luther Kiadónál.

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. www.nka.hu