„… maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.” (Lk 24,15b)
A héten a Szélrózsa-stábbal bejelentettük: 2022-ben tartjuk meg a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozót. Egy ideje sejtjük már, hogy ez a felelős döntés, de többnyire csendben voltunk egymás közt a stáb tagjaival, hisz ki szakíthatja meg ezt a biztonságos állapotot tükröző csendet azzal, hogy kimondja: 2021-ben sem lesz Szélrózsa.
Mikor ezeket a sorokat írom, a kelenföldi evangélikus templom egyik padjában ülök a laptopommal. Még fülemben csengenek a vasárnapi istentisztelet megszokott hangjai, de ez már inkább egy távoli múlt, mint egy élő valóság, hisz nagyhétig biztosan nem találkozhatunk egymással istentiszteleten. Szeretem a templom csendjét, jó benne elmélyedni, de ez most más. A teljesen üres templom csendje most nem feltölt, hanem rám nehezedik és én fáradtan, reményt keresve próbálok kiutat találni ebből a fogságból, de nem lelem a megoldást.
Bármennyire is a párbeszéd a lényeges az emmausi tanítványok történetében, most előttem mégis az ott lévő csend van. Jézus halálától reményvesztett, elkeseredett tanítványok a nagyjából tizenegy kilométerre lévő Emmaus fele tartanak és Jézus melléjük szegődik, megy velük ezen az úton. Magam előtt csak a csendet látom. Ahogy ott együtt mennek és hallgatnak. Ahogy osztoznak egymás fájdalmában, bizonytalanságában, reménytelenségében és csak haladnak a cél felé.
A mi életünkben is ott van ez a csend. A járványhelyzet okán lassan egy éve. Az a csend, ami azután következik, hogy ki kell mondanunk: 2022-ben lesz csak Szélrózsa. Az a csend, ami azután van bennünk, mikor a templomunk ajtajait nyitás helyett zárjuk. Az a csend, ami akkor ér el minket, mikor a hétköznapok terhei közepette egy kicsit megállunk.
Ebben a csendben Jézus végig jelen van és együtt megy velünk azon az úton, ami ennek a megterhelő csendnek a végét jelenti. Ebben a különösen is megterhelt böjti időszakban ez a reménységünk. Hogy tudjuk merre haladunk és tudjuk, hogy a legmélyebb csendjeinkben és jelen van, együtt megy velünk az Isten.