„Ne hagyj el engem, URam, Istenem, ne légy távol tőlem! Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!” (Zsolt 38,22–23)

Őszinte a zsoltáros szava. Nem érzi az Isten jelenlétét. Vágyik arra, hogy megtapasztalja az Urat, a gazdag áldását. Hogy segítséget, kiutat találjon az élete nagy problémáira. Hogy szabadulást kapjon a béklyóiból, amiket talán saját maga tekert maga köré, hogy végre rátaláljon az Ő útjára.

Azt gondolom, hogy két lehetséges eset húzódhat az ilyenfajta őszinte, Isten szabadítására vágyó mondatok mögött. Egy vicces történet jól szemlélteti az egyiket. „Egy fiatal turista Erdélyben jár és lerobban az autójával. Ahhoz, hogy eljusson a legközelebbi városba, hogy segítséget kérjen, stoppolnia kell. Egy székely ember meg is áll és fel is veszi őt. Miután beszáll, megkérdezi: Jóember, messze van Kolozsvár? Mire kap egy egészen kurta választ: Nem. Mennek tovább és úgy egy másfél óra múlva újra megkérdezi ugyanezt, gondolva, hogy rövidesen megérkeznek. Hidegzuhanyként éri a válasz: Hát, most már messze!” Eltávolodhatok, tehát úgy is Istentől, hogy egy jó ideig azt hiszem, hogy felé tartok. Minden rendben, kényelmesen hátradőlök és élvezem az (élet)utamat. Nagyjából imádkozom elégszer. Nagyjából kapcsolatom van a gyülekezettel, nagyjából figyelek Isten igéjére, nagyjából olvasom elégszer a Bibliát. Közben száz más üggyel foglalkozom, pénzkereső munkám van, kötelességeim, amikbe már nehezen fér bele Isten, vagy csak úgy nagyjából. Majd hidegzuhanyként ér a felismerés, hogy nem Ő távolodott el tőlem, hanem én megyek homlokegyenest más irányba.

A másik lehetőség arra, hogy miért érezhetem, hogy Isten eltávolodott tőlem az az, hogy az Úr szánt szándékkal nem mutatkozik meg. Elrejtőzik. Mégpedig azért, hogy magad találj Rá. Azért nem érzed a jelenlétét, hogy vágyjál Rá. Hogy megerősödj abban, hogy szüntelenül keresned kell Őt. Hogy tudd, milyen az Isten nélküliség. Éld át az Ő hiányát. Ezek után, ha rátalálsz, sokkal kevésbé akarod Őt újra elveszíteni. Keresd Istent, mert Ő megteszi az első lépést feléd azért, hogy közelebb kerülhess hozzá.

„Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engem” – hangzik Jézus utolsó szavai közül talán a legismertebb mondat. Az Ő keresztje, szenvedése, elhagyatottsága pedig nem más, mint Isten lépése. Igen, ez is az Isten lépése, hátrafelé, azért hogy közel kerülj Hozzá!