Uram! Csendes magányomban hasít belém szavad: aki az eke szarvára teszi a kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. A legutóbbi egészségügyi vizsgálaton mondták ki rólam, hogy alkalmas vagyok a munkára. De vajon Te mit mondasz rólam? Nálad is létezik két rubrika? Alkalmas vagy alkalmatlan? Engem hová sorolsz? Hogy felelek meg neked? Mit vársz tőlem, Uram?

Tudom, hogy sok minden gátol az alkalmassá válásban. Eléd tárom most ezeket, vedd el tőlem: a múlt terheit, melyek olykor, mint polip karjai ragadnak meg és húznak a mélybe; eléd tárom a félelmeimet, görcseimet, melyek féket építenek a kezdeményező készség helyett; eléd tárom hitetlenségemet és bizalmatlanságomat, mert néha azt gondolom, hogy nem vagyok fontos neked. Eléd tárom kételkedésemet, mert néha magam sem tudom, hogy van-e értelme a szolgálatnak. Eléd tárom a nyughatatlanságomat, mert sokszor azt gondolom, hogy mindig kell tennem valamit, hogy elfogadjanak.

Pál apostol azzal bátorít, hogy alkalmasságunk Tőled van. Ezért arra kérlek, Te tégy alkalmassá! Add meg mindazt, ami erre segít: adj időt a csendre, adj nyitott fület, hogy meghalljam szavad, megértsem, amit mondani szeretnél. Adj látást, hogy észre vegyem feladataimat, s tudjak különbséget tenni fontos és nem fontos között. Adj olyan hitélményt, tapasztalást, mely átsegít a nehézségeken és lendületet ad, örömmel és szívből jövő derűvel ruház fel. Segíts úgy élni, hogy mások, akik ismernek engem, felfigyeljenek és kíváncsiak legyenek Rád! Ámen.