Uram, ma megint szembejött velem egy fiatal srác, akinek a fülbevalóján kis kereszt lógott. Amerre csak járok, újra és újra így is találkozom megmentő szereteted e legnagyobb, megkérdőjelezhetetlen szimbólumával: alkarra tetoválva, pólóra nyomtatva, ékszereken lógva. Ilyenkor elgondolkozom: vajon tudja egyáltalán…?

Segíts, hogy ne csak a testünkön, hanem sokkal inkább a szívünkben hordozzuk Jézus értünk vállalt szenvedésének jelét, ahogy kedves jelképünk, Luther Márton rózsája is megjeleníti.

Urunk, add, hogy újra fájjanak a bűneink, és hogy a világ pusztaságában találkozhassunk az értünk szenvedő, meghaló Mesterrel, az élet Urával.

Segíts, hogy újra átéljük a kegyelem nagyságát, és ne tudjunk csak úgy érdektelenül, unottan elmenni az út mellé kitett kereszt, a templomtorony vagy a temető kapuja előtt.

Szabadítsd meg az embert a cinizmus és a reménytelenség csapdájából, és add, hogy újra legyenek értékek, színek körülöttünk, bennünk.

Adj nekünk tisztán látást és létbátorságot, hogy a tőled elhidegült, idegenné vált világban fel tudjuk vállalni a Krisztusba vetett hitünket. Formálj minket hiteles tanúkká, akik egész életünk bizonyságtételével mutatunk rá arra, aki leszállt értünk a kínok feneketlen mélységébe, hogy megszabadítson minket a megkötözöttségeinkből.

Úr Jézus! Elengedem most mindazt, amit eddig olyan görcsösen szorongattam. Kérlek, tölts meg bizakodással, önfeláldozó szeretettel, az örök élet örömével. Ámen