A csendes elvonulás lehetőséget kínált a résztvevőknek Isten előtti megállásra, a vele való kapcsolat elmélyítésére, a testi-lelki feltöltődésre. A nővérek figyelmes vendégszeretete, a szép környezet segített abban, hogy a megérkezés percétől kezdve otthonosan érezhessük magunkat. A péntek estétől vasárnap kora délutánig tartó lelkigyakorlat alatt új imaformákat ismertünk meg: Luther Miatyánk-elmélkedését, lelkiismeretvizsgálatát, az ignáci igemeditációt és a csendes, szemlélődő imádság gyakorlatát.

Együtt éltük át annak szép és mély tapasztalatát, amit Tornay András költő így fogalmaz meg: „Az egység eszköze a csönd. Hallgatni lehet együtt, beszélni nem.” Ugyanakkor a bizalom tágas terében meg is tudtuk egymással osztani belső, lelki élményeinket, és ezzel értékes ajándékokat adhattunk egymásnak.

A napsütéses tavaszi idő a természetbe hívott, amely Istenre mutató nagy tanítómesterünk. Amikor az Oszoly-hegyre fölkapaszkodva körbetekintettünk vagy, amikor a lelkigyakorlatos ház kertjében sétáltunk, éreztük a Teremtő közelségét, jóságát az élők földjén.

Azt reméljük, hogy ennek az első lelkigyakorlatos hétvégének lesz majd folytatása, és hozzánk hasonlóan mások is részeseivé válhatnak a hitben, az Isten- és az önismeretben való növekedés örömének.

Képgaléria: