A Fertő-partjánál igen erős böjti szelek fújtak. Kabátjainkat még szorosabbra összehúztuk, amikor nagyhét egyik reggelén a teológusok passiójával a sopronkőhidai börtön felé igyekeztünk. Addigra már túl voltunk jó néhány passió-előadáson, bele sem gondoltunk abba, éppen mire vállalkozunk. Az előadást a börtön megismerése előzte meg. Bár a börtönök valósága kuriózum volt mindannyiunk számára, azért valamelyest szimbolikus értelmet mégis csak hordozott ez a különös böjti nap.

Hamvazószerdától nagypénteken át, nagyszombat éjjeléig a szabadulás reménye tölti be szívünket. A bűnbánatra való belső igényünk, a bűneink elkendőzhetetlen valósága egyre erősebbé teszi bennünk azt a vágyat, hogy megtapasztaljuk és megéljük a mélységből a magasságba, az összetörtségből a reménységbe vezető utat. Ott, a börtöncellák között, egy más típusú rácsperspektívát láthat meg az ember. Bizony rácsok a mi életünkön is vannak, amelyek bezárnak bennünket sok-sok cellába: az önzés, a változni-nem-akarás, a harag és még annyi minden cellájába. A böjtben végigjárhatjuk ezeket a cellákat és kérhetjük Istent, segítsen rendet tenni, tisztázni, megbékélni az életünkkel.

A séta után következett a passióelőadás, majd az azt követő prédikáció. Száz elítélt ült a hatalmas teremben, csak a „legjobbak” érdemelték ki, hogy jelen lehessenek. Még így is félve léptünk a terembe. A passióelőadás aztán igazi dialogikus alkalommá vált. A katonák dühét látva, az elítéltek felajánlották Jézusnak, bármikor segítenek neki. A házasságtörő asszonyt Jézus lábai elé lökők megvető pillantásokkal kísérve tudhatták meg, hol lenne a helyük. Jézus keresztre feszítésekor pedig az igazságtalanság moraja töltötte meg a termet: hogyan képzelik ezt az ártatlant megölni?

A passió vége felé már egyáltalán nem féltem a prédikálástól. Minden olyan igazi, olyan valóságos volt. Az érzelmek, a gondolatok, a bűn, az igazság, a katarzis. Börtönlakók és börtönön kívüliek egyszerre fedezhettük fel a rácsperspektívát: Isten a legsötétebb cellába, a legsötétebb szívbe, minden leplezett és leplezetlen helyzetünkben elhozza a reményt és életet adó üzenetét.