A rákospalotai gyülekezetnél pezseg az élet. Az utóbbi években több nyertes pályázat eredményeként a Kis-, és Nagytemplomot is felújították, kifestették. Tavaly húsvétkor mozgássérült passiót adtak elő a vak testvérek számára audionarrációval, siket testvéreknek pedig jeltolmáccsal, vendégül látta az Újpesti Baptista Harangzenekart, valamint idén a otthont adott az ökumenikus siketimanapnak is.

A templomfelújítások mellett egy gyönyörű gyülekezeti terem is kialakításra került, ahol nemcsak a gyülekezeti alkalmakat tartják, hanem érzékenyítő alkalmakra rendszeresen meghívnak olyan személyeket, akik életükről, mindennapjaikról mesélnek, ezzel is feltöltve a gyülekezet és az érdeklődők „szeretettankját”. Vendégeik voltak már többek között a Kőszikla Siketek Baptista Gyülekezetéből, Tóth Vivien vak evangélikus teológushallgató, Szluka Lídia vak énekművész, Szilágyi Dani kerekesszékes testvér, valamint most vasárnap Boronkay Péter paratriatlonista is.

Boronkay Péterrel nem egyszerű időpontot egyeztetni, hiszen folyamatosan járja az országot és a világot. Helyi szinten versenyeken vesz részt, valamint iskolákba is hívják érzékenyítő órákra, erőt és motivációt adni fiataloknak és felnőtteknek egyaránt, s ő valóban buzdítja is őket a rendszeres testmozgásra és az egészséges életmódra. Emellett az Auchan jószolgálati nagyköveteként erősíti a vállalat megváltozott munkaképességűeket toborzó munkáját. Az itthoni események mellett több világversenyre is készül, és az utazással eltöltött idő, a felkészülés és edzések miatt tavasztól őszig igen sűrű a programrendje. Szeptember 30-ára azonban szívesen elfogadta a rákospalotai gyülekezet meghívását, ahol telt ház előtt tartott előadást az érdeklődők számára.

Péter végtaghiánnyal született, amit elmondása szerint édesapja úgy vett tudomásul, mintha teljesen épen született volna. Két nővére van, így a két lány után nagy volt az öröm, hogy fiúgyermek is érkezett a családba. Vidám, elfogadó környezetben nőtt fel, ahol a humor sok mindenre megoldás volt. Iskoláskorára a folyamatos gyógytornák mellett javasolták, hogy vigyék el Pétert gyógyúszásra, hogy a bal karja is erősödjön. Akkor még nem is sejtették, hogy ezzel elindul sportpályafutása.

Málnai István karolta fel Pétert, aki fogyatékkal élő gyermekek edzését tűzte ki hivatásául, ő vitte táborokba és egyre több versenyre, ahol megszámlálhatatlan érmet bezsebelve sikert sikerre halmozott. Érettségi után elkerült Szegedre, elkezdte a főiskolát szociális munkás szakon, de az úszás továbbra is fontos szerepet játszott az életében. Az athéni paralimpia előtt tagja volt az úszókeretnek, de éppen lecsúszott a játékokról.

A főiskola elvégzése után a szegedi drogambulancián dolgozott szociális munkásként, ahol kábítószer-problémás fiatalokkal foglalkozott. A munka mellett továbbra is mindennap aktívan sportolt. Az athéni kudarc után a triatlon sportágban találta meg a további motivációt. A szegedi Titán Triatlon Clubnál folytatta sportpályafutását, ahol élvezte, hogy épekkel edzhet, versenyezhet. 2008-ban visszaköltözött szülővárosába, Kecskemétre, ahol egy speciális intézményben testnevelőként kezdett el dolgozni, ahol közép- és halmozottan súlyos értelmi fogyatékos gyermekekkel foglalkozott. Később ugyanitt család- és utógondozóként állami gondozott gyerekekkel foglalkozott. Péter szívügye az integráció, munkája arra sarkallta, hogy minél több sérült gyermeket juttasson ép intellektusú emberek közösségébe. Az évek alatt kategóriájának többszörös világ- és Európa-bajnoka lett. 2013-ban döntött úgy, hogy a 2016-os paralimpiára főállású sportolóként próbál kvalifikálni. Szépen lassan kialakult az a szponzori kör, amely biztosította számára annak a lehetőségét, hogy csak a sporttal tudjon foglalkozni. A sportág különböző távjain és szakágain jöttek a sikerek: ötvenkét verseny, huszonkilenc pódium, tizennyolc győzelem, hét világ- és kilenc Európa-bajnoki cím. De mindezek mellett a kitűzött cél továbbra is az volt: kijutni a riói paralimpiára. A kvalifikációs időszak és a felkészülés nagy lemondással járt számára, de megérte a sok munka, hiszen egy álom vált valóra: elrepülhetett Rióba. A világ legjobb tizenegy indulója közül Péternek a debütáló sportágban hazánkból egyedüliként sikerült a kilencedik helyen beérnie. A riói álom tehát teljesült. 

Amikor hazaérkezett, újabb célokat keresett, hogy azokból további motivációt merítsen. Az idei sikeres versenyszezon végén, szeptemberben egy újabb nagy élmény várt rá, hiszen első világbajnoki címét pontosan kilenc évvel ezelőtt szerezte Gold Coaston, Ausztráliában. Az akkori mezőnyből egyedül Péter volt az, aki ennyi év után újra ezen a helyszínen versenyezhetett. Jelenleg a világranglista tizenegyedik helyén áll, így ott a lehetőség arra, hogy ismét képviselhesse hazánkat 2020-ban egy újabb paralimpián, ezúttal Tokióban.

Péter jelenleg menyasszonyával él Kecskeméten, aki Péter állítása szerint sportolói pályafutása egyik fő támogatója.

A szeretetvendégségre meglepetésként érkezett Péter egyesületének másik tagja, Czene Gábor lábamputált sportoló, aki idén kezdte meg paratriatlonsportolói pályafutását. Gábor tizennégy évvel ezelőtt egy motorbalesetben veszítette el jobb lábszárát térdtől lefelé. 

És hogy mit jelent Péter számára a hit? Elmondása szerint jó kapcsolatban van Istennel: „Jó haverok vagyunk!” – jelentette ki mosolyogva. Péter szerencsésnek érzi magát, hogy bal alkarhiánnyal született, hiszen úgy gondolja, hogy az ő életigenlése és életfelfogása segítséget nyújthat azoknak, akik valamilyen nehézséggel küzdenek az élet bármely területén.

A nagy érdeklődésre való tekintettel a rákospalotai gyülekezet lelkésze, Ponicsán Erzsébet a jövő évi versenyszezon végén ismét elhívja Pétert, hogy beszámoljon sikereiről.