Boleratzky Lóránd 1920. augusztus 26-án született Neszelén, Zala megyében. Jogi tanulmányait a Miskolci Evangélikus Jogakadémián végezte, és a debreceni Tisza István Tudományegyetemen avatták jogi doktorrá 1942-ben. 1947-ben szerzett egyetemi magántanári képesítést, és a miskolci jogakadémia tanára lett.

Az egyházjog iránti érdeklődését Bruckner Győző akadémikusnak, az Eperjesi – 1919-ben Miskolcra menekített – Evangélikus Jogakadémia tanárának az „angol vitamódszerű” előadásai és szemináriumai keltették fel.

Jogászi működését joggyakornokként a Budapesti Büntetőtörvényszéken kezdte meg. 1943-ban az úgynevezett Glosius-ösztöndíjjal a Berlini Egyetem Stutz Egyházjogi Intézetében, majd finn állami ösztöndíjjal a Helsinki Egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1944 őszén katonai szolgálatra hívták be; a hadifogságból való hazatérte után 1947-ben a miskolci jogakadémia tanárává választották.

A jogakadémia megszüntetése után átmenetileg a budapesti tudományegyetem nemzetközi jogi tanszékén kapott beosztást, onnan azonban politikai okokból elbocsátották. Ezután többször fizikai munkát kellett vállalnia. A forradalom után tudott először Mezőkövesden, majd Gödöllőn ügyvédi bejegyzést szerezni; ez utóbbi helyen dolgozott 1983-ban történt nyugdíjaztatásáig.

Boleratzky Lóránd 1957-ben egy évig Ordass Lajos püspök egyházkerületének az ügyésze volt. Első teendőjének tekintette a meghurcolt evangélikus lelkészek rehabilitálását. Egy évvel később, Ordass püspök félreállítása idején lemondott ügyészi tisztéről. 1988-tól tíz éven át az Ordass Lajos Baráti Kör elnöke.

A rendszerváltozás után számos könyve jelent meg, az Evangélikus Teológiai Akadémián egyházjogot tanított. Munkásságáért 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült, megkapta a Károli Gáspár-, a Prónay Sándor-, a Vladár Gábor-díjat is. 2016-ban a Miskolci Egyetem díszpolgári címmel tüntette ki.

2019 tavaszán kötetbe rendezve jelentek meg válogatott egyházjogi tanulmányai Egyházjog – a lelki egyház szolgálatában címmel.

A Deák téri templomban tartott megemlékezésen dr. Fabiny Tamás, egyházunk elnök-püspöke hirdette a vigasztalás igéjét Zsolt 31,16 alapján: „Életem ideje kezedben van…” A püspök szólt a közel egy évszázadot átfogó életútra utalva a kronoszról, a múló időről, valamint a kairoszról, az Isten által meghatározott időről, amely az ember számára a kegyelmet jelenti. Boleratzky Lóránd ez utóbbit is élte. Így tekintette Isten ajándékának, hogy az Eperjesről Miskolcra költöztetett jogakadémián annak a Zsedényi Bélának örökébe léphetett, aki evangélikus közéleti emberként máig ható példát adott a hivatásszerűségre és a mártíriumot is vállaló meg nem alkuvásra. Ugyanígy állt az üldöztetésben is Vladár Gábor egykori igazságügy-miniszter és egyházfelügyelő, valamint Ordass Lajos püspök mellett. Utóbbinak püspöki szolgálatában jogtanácsosa, később életművének őrzője volt, majd sokat tett a koncepciós perben elítélt püspök és mások rehabilitálásáért.

Több nyelven beszélő, rendkívül művelt és világlátott ember volt Boleratzky Lóránd. Fabiny püspök megragadónak nevezte, hogy válságos időkben, erkölcsi kiállást igénylő korban mennyire példát tudott adni. E tisztánlátásnak volt köszönhető, hogy ő egyértelmű párhuzamot vont a nemzetiszocialista és a kommunista önkényuralom között.

Hűséges igehallgatónak és atyai jó barátnak nevezte Fabiny püspök Boleratzky Lórándot. Szinte életének a legutolsó napjaiig nagy szellemi frissességben élt; nagycsütörtökön még úrvacsorázott a budavári templomban. Halálos ágya mellett imádság és ének kíséretében állhattak meg. Felesége, lánya, fia, unokái és a rokonság gyászolja.

A temetésen jelen volt egyebek mellett Prőhle Gergely, egyházunk országos felügyelője, Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora, Csák Csilla, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja és Balog Zoltán református lelkész, korábbi miniszter. Trócsányi László igazságügyi miniszter, az elhunyt nagy tisztelője levélben fejezte ki részvétét.