Az ünnepi istentiszteleten – Aradi András és Hevér Beatrix lelkészek liturgiai szolgálata után – Gáncs Péter püspök Mt 5,14–15 alapján beszélt arról, hogy a gyülekezetnek ma is világító mécsesként, lámpásként kell jelen lennie az őt körülvevő világban. 

Ajándékképpen a püspök a bonyhádi közösség évszázados rögös múltját is szimbolizáló gyertyatartót hozott a gyülekezetnek; ennek a történetét már többen megismerhették akár a kerület missziói napján, akár „A föld sója” találkozó záró istentiszteletén. A gyertyatartó 1650 körül indult el Pfalzból, hogy a bonyhádi Schmidt család révén újra Németországba kerüljön, végül idén Ulrich Zenkeren, a Bajorországi Evangélikus Egyház egyháztanácsosán keresztül hazataláljon.

A kalandos utat bejárt ajándék azonban hiába szép, önmagában nem sokat ér. A püspök kiemelte igehirdetésében: fontos a bele való gyertya is, de Isten Lelkének lángja nélkül nincs világosság. Az egyház, a gyülekezetek életében ott kell, hogy ragyogjon Isten Lelkének tüze is, hogy világítson mindenki számára. A meghívón lévő zsoltáridézetet – „Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét” (Zsolt 26,8) – nemcsak a karzat mellvértjén olvashatjuk német nyelven, de a Charis kamarakórus is megszólaltatta Max Reger német zeneszerző egyik művén keresztül.

Az istentisztelet után Krähling Dániel nyugalmazott esperes ismertette a gyülekezet történetét. Négy fontos korszakot emelt ki: az első a kezdetek, a második a növekedés, a harmadik a prosperitás kora, a legutóbbi az „ahogy lehet…” jellemezte időszak.

Az első lelkész a paksi születésű Borbély József volt (1816–1871), ekkorra a közösségnek már volt iskolája és temploma. Borbély Tolna megye történetébe is beírta a nevét, hiszen jó kapcsolatot ápolt a helyi Perczel családdal, és amikor barátja, Perczel Mór levélben értesítette őt az 1848-as márciusi eseményekről, még március 23-án – szinte az országban elsőként – megalapította a helyi nemzetőrséget. Ugyancsak ő – esperesként – járt közben Haubner Máté szuperintendens börtönbüntetése enyhítésének érdekében. Borbély József szolgálatának utolsó évében került az egykori sárszentlőrinci algimnázium Bonyhádra, hogy újraindulva szellemi és lelki bázisa legyen az itt élő evangélikusoknak.

Az őt követő Gráf József szintén évtizedeken keresztül vezette a gyülekezetet (1871–1918). Gyurátz Ferenc püspök tanácsára kis csoportok (férfidalárda, nőegylet, egyebek) létrehozásával igyekezett megállítani az ez idő alatt meginduló tömeges áttérést (elsősorban a baptista gyülekezetbe), amely később, a Fébé Evangélikus Diakonissza Nőegylet 1928-as megjelenésekor szinte teljesen megállt.

Ekkor azonban már – Ráth György rövid lelkészi szolgálata után (1919–1921) – Genersich Tivadar volt a pásztor (1921–1947). A két világháború közti időszak a virágzás korszaka. Megannyi közösség a gyülekezeten belül – három iskola, kórusok, színjátszó kör, polgári kör, mozi – mutatta az eleven életet. Ezt vágta ketté a világháborút követő kollektív büntetés. Először házaikat kell elhagyniuk, majd az akkori politika hazájukból is elűzte az itt élő, német gyökerű embereket. A gyülekezet lélekszáma a felére esett vissza, de az akkor szolgálatba álló dr. Schlitt Gyula (1947–1962) igyekezett megőrizni azt, amit még lehetett: német nyelvű szolgálatok, színdarabok gyülekezeti alkalmakon, személyre szabott lelkipásztorolás.

1962-ben került Gyönkről Bonyhádra az akkori esperes, Krähling Dániel (1962–1971), az ő idejében ünnepelte meg a közösség fennállásának százötvenedik évfordulóját. Krähling Dániel – egyháztörténeti jártasságánál is fogva – feldolgozta a gyülekezet történetét; az ünnepen együtt voltak az egykori anyagyülekezetek (Kismányok, Majos) és az egykori leánygyülekezetek (Szekszárd, Magyarbóly) képviselői is. Betegségét és halálát követően fia, ifjabb Krähling Dániel vette át a szolgálatot (1972–2011). Az ő idejében került vissza egyházi fenntartásba a gimnázium, és renoválták a bonyhádi templomot. Ő alakított ki Kismányokon ifjúsági házat az egykori parókiából, testvérkapcsolatot létesítettek a bajorországi Erding gyülekezetével – a partnerség idén húszéves –, és közben sorra csatoltak gyülekezeteket Bonyhádhoz (Hidas után Alsónána, Bátaapáti, Kismányok).

A mához legközelebbi időszak is az élni akarás jeleit mutatja. 2008-ban indult el a Charis kamarakórus, a fiatalok megalakították a Gábriel zenekart Antal Bálint vezetésével. Bibliakör, baba-mama klub, táborok és családi istentiszteletek közössége – mind a bonyhádi gyülekezet jelenét jelentik.

A templomból kijövet a püspök – három kalapácsütéssel – szimbolikusan is megkezdte az egykori iskolaépület felújításának folyamatát. Isten nevében indul el tehát a gyülekezetnek ez a jövőbe mutató terve is.

Az ünnepség után a gimnázium régi tornatermében nemcsak terített asztalok várták a vendégeket, hanem gyülekezettörténeti kiállítás is, amelyet Jenei József presbiter, gimnáziumi történelemtanár állított össze. A jóízű beszélgetést és a születésnapi torta elfogyasztását követően a Gábriel zenekar játszott.

A színes napot az a bizonyosság töltötte be, hogy a gyülekezetnek van miért hálát adnia. Tagjai a jelenben is megtapasztalhatják Isten Lelkének vezetését, hogy az evangélikus közösség világosság, lámpás legyen Bonyhádon és környékén is.