– 2013 óta dolgozik az intézményben. Mit jelent az ön számára, hogy evangélikus gimnáziumban taníthat?

– Diákjaim ismerik az evangélikus elkötelezettségem, meg is szokták tőlem kérdezni, hogy miért jó, hogy evangélikus vagyok. A keresztény felekezeteket nézve úgy gondolom, hogy mi, evangélikusok vagyunk a legnyitottabbak a többi felekezet és a világ felé. Életemben, így munkámban is az istenhitből kiinduló életszemléletet kívánom az iskola falain belül is képviselni. Iskolánk speciális helyzetben van, közel kilenc éve lett egyházi fenntartású. Ezt megelőzően a kerületben nem is volt keresztény középiskola. Mostanra bemutatkoztunk a kerület lakóinak, egyre több gyerek jelentkezik hozzánk, megszerettek minket. A környék lakói, a szülők az idejáró diákok által is meglátták, hogy mi a gyermekek mellett vagyunk, hogy nyitottan nézünk a világra.

– Mit lehet tudni a Sztehlóba jelentkezőkről? Miért választják az iskolát?

– Öröm, hogy egyre több gyermek a keresztény szellemisége miatt választja intézményünket. Ugyanakkor olyan diákjaink is vannak, akiknek a szülei vagy a nagyobb testvérei jártak az intézményünket megelőzően itt működő iskolába. Közöttük vannak olyanok is, akik nem kötődnek egyik felekezethez sem. Számukra próbáljuk bemutatni, hogy van egy másik út, életszemlélet, amiről eddig nem biztos, hogy hallottak.

– Miként jelenik meg a tanórákon a keresztény szellemiség?

– Történelem- és földrajztanárként számos megközelítési módom adódik arra, hogy tanórán is foglalkozzak a Biblia tanításával. Ilyen például, amikor a világ kialakulásáról tanítok. A tudományos és a vallási megközelítést is el szoktam mondani, hangsúlyozva, hogy mindenki a saját világképe szerint fogadja majd el a világegyetem kialakulását. Fontosnak tartom, hogy minden diákunk tudjon a másik nézőpontról is.

– Bizonyára nemcsak az iskola neve emlékeztet Sztehlo Gábor evangélikus lelkészre, hanem a szellemisége is jelen van az intézményben.

– Büszkék vagyunk arra, hogy Sztehlo Gáborról elnevezett iskolában taníthatunk. Rendszeresen ellátogatnak hozzánk egykori Sztehlo-gyerekek. Az ő beszámolóik alapján hiteles képet kapunk „Gábor bácsiról”. Sztehlo maga volt a nyitottság és a befogadás. Mi kell más egy iskolának, mint hogy – a professzionális oktatáson túl – nyitott és befogadó legyen? Ha azt a habitust tudjuk követni, amit Sztehlo egy vérzivataros időszakban képviselt, és a példájával kijelölt a számunkra, akkor, azt hiszem, büszkék lehetünk arra, hogy a nyomdokain járunk.

– Ön miként választotta a gimnáziumi tanári hivatást?

– Az általános iskola negyedik osztálya óta földrajz és történelem szakos tanár akartam lenni. Ennek megfelelően tanultam. Az egyetem elvégzése után egy ideig nem találtam tanári állást. Ekkor a Ferihegyi repülőtéren dolgoztam. Hivatásomban itt, a Sztehlóban kezdhettem el munkálkodni. Tudom, hogy okkal vagyok itt, hogy ezt nemcsak magamnak, hanem Istennek is köszönhetem. Vannak tanárok, akik az általános iskolai korosztállyal tudnak jól foglalkozni, én világéletemben a középiskolás generációval értettem meg igazán magam. Ma, ha a gimnazisták nem érzik, hogy egy tanár szava mögött teljesítmény van, akkor vesztes az ügyünk. Ez nagyon nehéz, ugyanakkor inspiráló környezetet eredményez. A tanár a tudásával és a személyesen nyújtott segítsége révén tudja a diákokat formálni. Tanítási módszeremben ezt figyelembe veszem, alapvetően feedback- [visszacsatolás, visszajelzés – a szerk.] technikával és együtt gondolkodással tanítok.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 15–16. számában jelent meg 2020. április 26-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.