Börtönben írott feljegyzéseit olvasom, és ma is megdöbbenek, hogy milyen alapossággal és logikával fejtette ki véleményét olyan kérdésekben, amelyek valójában nem is tartoztak a szakterületéhez. Gondolatai – amelyek felértek egy kormányprogrammal – folyamatosan áradtak belőle. A megfogalmazott feladatok jelentős hányada évekkel később vagy a rendszerváltozás után meg is valósult! Bibó István sem foglalkozott olyan mélységig a magyar valóság megváltoztatásának kérdéseivel, ahogyan Maléter a börtönben. A magyar közélet egy olyan személyiséggel lett gazdagabb, akiről korábban, de a forradalom leverése után is több esetben egysíkú vélemény alakult ki.

A sorokból világosan kiviláglik, hogy Maléter a haza szeretetét mindig előre helyezte az életében. „Minden fokú oktatás célja a képzett hazafiak nevelése kell legyen” – írta. Úgy érzett, ahogy Kölcsey: „Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek” – vallotta a költő.

Néhány kiragadott gondolat a tizenkét oldalas elemzésből. „[…]

Ami pedig a kormányt illeti, nehezen képzelhető el tartóssága egy olyan csoportosulásnak, mely idegen fegyveres erő támogatásával jutott hatalomra […] magának Istennek rendeléseképpen a kormányzati forma […] megváltoztatása a nép joga – Milton után szabadon. Vagy idézhetjük I. Erzsébet angol királynőt, aki azt mondta: »Erőszak engem sosem fog arra kényszeríteni, hogy valamit megtegyek.«”

Mai olvasatban is meglepő, hogy Maléter tervezetében a következőkre helyezte a hangsúlyt:

„A hadsereg és rendőrség újjászervezése.

A belső rend és nyugalom, a biztonság megteremtése.

A semlegességnek megfelelő intézkedések megtétele kül- és belpolitikai téren.

Minden magyar állampolgár törvény előtti egyenlőségének biztosítása.

Valamennyi alkotmányos alapon álló párt munkájának engedélyezése és támogatása.

Az üzemek átadása a munkástanácsoknak.

A föld kérdésének rendezése az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni parasztok minden további tagosításának megszüntetésével.

A paraszti tulajdon visszaadása 20–25 holdig azoknak, akik azt maguk művelik meg.

A kisipar, a kiskereskedelem engedélyezése segéderő nélkül.

Bérrendezés, árcsökkentés.

Kereskedelmi szerződések felülbírálása és új kereskedelmi szerződések kötése.

Az irodalom és művészet állami támogatása a teljes szabadság elve alapján.

A sajtó-, szólás- és gyülekezeti szabadság a jobb- és baloldali anarchista csoportokon kívül.

A szabad idegenforgalom biztosítása.”

A program részletesen foglalkozik a honvédelem, a belügy, a bel- és külpolitika, a bel- és külkereskedelem, a nehéz-, könnyű- és vegyipar, a bánya- és energiaipar, a pénzügy, az oktatásügy, valamint az egészségügy kérdéseivel is.

Egy 1956-os naptár adatai szerint a társadalombiztosításban részesülők száma 1949-ben 3 millió 800 ezer volt. 1954-ben 5 millió 800 ezer. (1938-ban körülbelül 2 millió 800 ezer.) A kórházi ágyak száma 1954-ig 47 544-ről 58 367-re emelkedett. De ez nem elég – véli Maléter. „Fel kell számolni mind a kis orvosi létszám, mind a kevés kórházi ágy kettős hibáját, amelyet még tetéz az orvosok nagyvárosokhoz való ragaszkodása. Egyetemeink befogadóképességének megfelelően fel kell venni minden alkalmas jelentkezőt az egyetemre, amennyiben kinyilatkoztatja, hogy avatás után 10 éven át ott fog folytatni orvosi gyakorlatokat, ahová helyezik. A községi orvosok részére olyan illetményt kell biztosítani, amely megegyezik a városi, kórházi orvosok illetményével. Biztosítani kell részükre az évente egy hónapos kórházi gyakorlatokat. Valamennyi orvos részére engedélyezni kell a magánpraxist és részletfizetésre az ehhez szükséges orvosi felszerelést.”

A fentiekhez kapcsolódva jegyzi meg: „Fel kell mérni a már eddig is működő gyógyhelyek és összes gyógyvizek, üdülők céljára alkalmas helyek mennyiségét, állapotát, valóságos gyógyhatását, és tervszerű, gyors ütemű építkezésekkel kell alkalmassá tenni mind a belföldi, mind a külföldi forgalom számára […].

Fokozni kell a gyógyszereinkkel kapcsolatos kísérleteinket, a magyar gyógyszeripar felemelését. Állandó kapcsolatot kell tartani külföldi orvostudósokkal, felfgyelve minden új, eredményes gyógymódra.”

A továbbiakban a gyógyászat terén folytatandó tudományos munkáról, a gyógyító eljárásokról, az üzemi betegségekről, a tébécéről és a rákról fejti ki álláspontját.

Az ember olvassa ezeket a mondatokat, és egy igazi européerrel szembesül, aki 1957 májusában pontosan tudja, mi lenne a sürgős teendő.

„Kötelezővé kell tenni legalább egy szabadon választott külföldi nyelv elsajátítá- sát a középiskolákban és az egyetemeken, és lehetővé kell tenni az egyetemisták legjobbjainak egy-két év külföldi gyakorlatot a diploma megszerzése előtt és után, a legjobb klinikákon, intézményekben és vállalatoknál.”

S ha azt hinnők, hogy a tanárokra nem fókuszál, akkor tévedünk. A következőket írja: „Valamennyi tankönyvet felül kell bírálni. Ki kell hagyni belőle minden magyartalant, ferdítést, hamisítást, a magyar élet minden múlt és jelenlegi eseményét – legyen az történelem, irodalom, társadalomtudomány, művészet s a többi –, magyar szocialista szemlélettel kell bírálni és az igazságnak megfelelően ismertetni. A tanárok keresetét egynegyeddel emelni kell.” [!]

Hogy mit tart a belpolitikában a legfontosabbnak? Egy új, átdolgozott törvény alapján a szabad választásokat!

Az is jellemző, hogy csak kétszer-háromszor javít bele a saját kéziratába. Ez is mutatja, hogy milyen világosan látta, mit kellene tennie egy szabadon választott magyar kormánynak.

„Első hallásra talán vad ötletnek látszik, de mi lenne, ha Nagy Imrével tárgyalásokat kezdenének utolsó koalíciós kormánya újjáalakítása érdekében, kihagyva természetesen azokat, akik így vagy úgy kompromittálták magukat? Úgy gondolom, hogy a történtek után megint ő a legnépszerűbb a tömegek előtt…”

Henrik Ibsentől való a mondat: „Foszd meg az átlagembert az illúzióitól, és megfosztod boldogságától.” Ez történt 1956- ban is.

Maléter Pál végső konklúzióként, leendő hóhéraival dacolva, aláírásra készen megfogalmazta az alábbi nyilatkozatokat:

„A magyar kormány nyilatkozata

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, felmérve az ország helyzetét és a dolgozó nép akaratát, elhatározta, hogy lemond.

Az Elnöki Tanács Elnöke Nagy Imrét bízta meg a koalíciós kormány alakításával, a tárgyalások megkezdődtek…”

A szovjet és a magyar kormány nyilatkozata: „A Szovjetunió kormánya a Magyar Népköztársaság 1956. október 23-i és november 4-i kérésének megfelelően csapatait magyar területre rendelte.

Az azóta eltel idő alatt azonban bebizonyosodott, hogy a magyar kormány ezen kérése helytelen volt, s ezért a Szovjetunió kormánya elhatározta csapatainak kivonását.

A Szovjetunió kormánya ezen elhatározását a magyar kormány tudomásul vette.

A csapatok kivonása kérdésének megbeszélésére a szovjet és magyar kormány által kijelölt bizottságok a tárgyalásokat ….-én kezdik meg. [...]”

A kipontozott helyekre nem kerültek dátumok.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 41. számában jelent meg, 2016. október 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.