Botyánszky János 1934 és 1976 között szolgálta lelkészként a mezőtúri evangélikus közösséget. 1944. június 16-án, amikor a mezőtúri zsidókat a téglagyári gettóból a vasútállomásra hajtották, hogy bevagonírozzák és haláltáborokba vigyék őket, mindenkinek példát adott emberségből: megszólaltatta a közeli evangélikus templom harangját, így kísérve el az elhurcoltakat szomorú útjukon.

Később, már a háború után a sajátján kívül, átmenetileg a református és a zsidó közösségnek is szolgált, az azokat sújtó lelkész-, illetve rabbihiány miatt. A magyaron kívül ugyanis beszélt héberül, németül, latinul, ógörögül, oroszul és szlovákul is.  Botyánszky János emlékét többféle módon is őrzi a város, a hősies és legendás harangozás emlékére ezt a napot a tolerancia napjává nyilvánították.