Március első vasárnapján az általa alapított Emmaus Egyházközségben köszöntöttük őt, nagy szeretetben, emlékeinket felidézve, talán kissé megilletődve is. Számtalan esemény, személyes kötődésű emlék adódott össze díszes csokorba kötve a köszöntők részéről. Hosszú idő lenne felsorolni mindazt, amiért általa köszönettel és hálával tartozunk az élő Istennek.

Az egyházmegye esperesének, valamint a gyülekezet felügyelőjének szeretetteljes visszaemlékezései, presbitertársam, Zsóka imádsága, e sorok írója által elmondott vers mind azt szerették volna kifejezni, hogy áldott az Örökkévaló, aki megteremtette, és az élő Krisztusba gyökerező szolgálattal bízta meg több talentumos szolgáját. Az Úristen adjon neki teljes egészséget, hosszú életet, töretlen evangéliumi lelkületet: lelkipásztoromnak, fogadott atyámnak. Legyen sokunk nevében áldáskívánás az a vers, amivel köszöntöttem őt.

„Szeretetünk mi jobbat kívánhatna? Egy kis fénysugarat, minden napra! Friss erőt, ha napi munkád kezded! Szeretettel munkálkodó jókedvet! Örömben és bajban erős szívet, mely megőriz hűséget és hitet, boldogan hazatart a földi úton át, s Isten hű kezére bízza magát.” Isten éltesse!