A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület egyik alapítója, Deák Gábor, által vezetett sétán szól Endreffy Géza evangélikus lelkész, Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere, Verő Tamás főrabbi és Zarka Dénes, az Avilai Szent Teréz plébánia diakónusa. Imát mond: Fekete László főkántor.

A budapesti nagy gettó határait megszabó belügyminiszteri rendelet 1944. november 29-én jelent meg. A Dohány utca, Nagyatádi Szabó (ma Kertész) utca, Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér és Károly körút által határolt területet december 10-én zárták le.

A gettó 4513 lakásába 40 ezer embert telepítettek a városban elszórt csillagos házakból. Ez a szám gyorsan emelkedett, a következő év elejére elérte a 70-80 ezret. Az összezsúfolt embereknek a Vöröskereszt erőfeszítései ellenére is csak napi 700-800 kalória élelem jutott (a kenyérfejadag 15 deka volt), amikor pedig december végén bezárult a szovjet ostromgyűrű, a helyzet még kritikusabbá vált. A gettóban az egészségügyi viszonyok minősíthetetlenek voltak, az emberek tömegesen haltak meg, decemberben naponta 80–120 halottat vittek ki onnan.

A gettó 1945. január 18-i felszabadulásakor csak a Klauzál téren több mint háromezer temetetlen holttestet találtak.