Nyíri Kristóf rögtön előadása elején leszögezte, hogy elemzése független lesz a napi politikától, vagyis nem a jobboldali erők szellemi, közéleti állapotáról, hanem a konzervatív gondolkodás, világnézet filozófiai alapvetéséről és értékeléséről fog szólni.

Az akadémikus szerint a konzervativizmus önmagában nem azonos a jobboldali világnézettel, amely csak akkor válik ma is megkerülhetetlen szellemi irányzattá, ha nem réved a múltba, és nem pusztán a tradicionalista, vagyis hagyománytisztelő szemléletre épít. A konzervatív a jövő megteremtéséhez szükséges tudást őrzi – fogalmazta meg Nyíri Kristóf.

Nyíri Kristóf szerint a konzervatív gondolkodás nem a mindenkori jelent akarja „konzerválni”, illetve nem egy bizonyos múlthoz nyúlik vissza, és az sem igaz, hogy a konzervatív pusztán hagyományokat kíván megőrizni. Ez utóbbi állítást elsősorban az támasztja alá, hogy posztmodern korunkban klasszikus értelemben vett hagyományokról már nem lehet beszélni. A világi életben a tekintélye alapján uralkodó hagyomány már nem létezik – szögezte le Nyíri, majd hozzátette: reménytelen erőfeszítés lenne a konzervatívoktól, ha ezeket a nem létező hagyományokat próbálnák megőrizni.

Az akadémikus szerint a liberális konzervatív világnézet elismeri a szabad piacot mint működő struktúrát, ugyanakkor viszolyog az állami beavatkozástól, vagyis a konzervatív gondolkodó nem feltétlen híve a centralizmusnak, mint ahogyan ezt sokan a napi politikai gyakorlatból kiindulva gondolják.

A hagyomány és a konzervativizmus viszonyáról szólva Nyíri Kristóf kijelentette, hogy a hagyomány nem feltétlenül beigazolódott tapasztalat, hanem sokkal inkább olyan valami, ami a tekintélyéből fakadóan fejti ki hatását. Ez a tekintély kopott ki a világi életből – állította Nyíri –, s ezért nem lehet a konzervativizmust pusztán a hagyománytisztelettel leírni. A hagyomány problémája nem tárgyalható meg a szóbeliség és írásbeliség kontrasztjának vizsgálata nélkül. Ezt a problémát tovább árnyalja, ugyanakkor a megoldás felé viszi, ha bevonjuk a vizsgálandók körébe a képi megjelenítést is.

Protestáns megközelítésben a tradíció csak az Írás, vagyis a Szentírás viszonylatában megkérdőjelezhetetlen tény, ugyanakkor az erre épülő egyházi működés tényeit már aligha lehet a feltétlen tekintély alapján elfogadhatónak mondani. De látni kell azt is – tette hozzá Nyíri –, hogy az Újszövetség az első évszázadokban szóbeli hagyományok formájában létezett, amit csak idő múltával foglaltak írásba. Az írást ismerő társadalmak emlékeiket leírva őrzik. A leírt tudás, hagyomány kritikailag ellenőrizhető, ezzel szemben az ezt megelőző, tisztán szóbeliségre épülő kultúrákban az ember csak azt tudja, amire emlékszik, vagy amire az ősei emlékeznek, ebből áll össze a társadalom kollektív tudása. Ennek a tudásnak speciális tekintélyre van szüksége ahhoz, hogy nemzedékről nemzedékre szálljon, azaz „hagyományozódjon” át. A szó szoros értelmében csak ez a hagyomány – vallotta az akadémikus –, vagyis az írásbeliség kialakulása előtti társadalmak tudásának megőrzője. Ez a kritikai megközelítést lehetővé tevő írásbeliség kialakulásáig érvényes. A nemzeti hagyományok jelentős része már nem tekinthető hagyománynak – így Nyíri –, hiszen alapvetően az is az írásbeliségre épül. Így a konzervativizmusnak nem lehet célja a nemzeti hagyományok őrzése sem.

A konzervatív a jövő megteremtéséhez szükséges tudást őrzi, és ez a tudás posztmodern korunkban rendkívül összetett, bonyolult ismerethalmaz . Ez a feladat megkerülhetetlen, ezért ez egy szükséges politikai világnézet. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a valódi tudás nem tisztán elméleti, nem lehet csak könyvekből megismerni. A valódi tudásnak mindig van gyakorlati dimenziója, vagyis mindig helyhez és időhöz, egyénekhez kötött, s így a konzervatív világszemlélet szerint nem központosítható. Sem politikai, sem pedig intézményi központ nem képes összefoglalni a társadalom kollektív tudását, méghozzá azért nem, mert a tudás jellegénél fogva nem központosítható. A tudás decentralizáltsága nem jelenti azt, hogy például egyetemeken nem rendszerezhető, mondta Nyíri, ugyanakkor hozzátette: csak egy decentralizált, versengésre épülő iskolarendszer képes a tudás hatékony rendszerezésére, és nem vezet jóra az, ha a politika saját céljainak megfelelően határozza meg azt, hogy kiket és miként képezzen az oktatás. Az általa leírt konzervatív tudásfelfogás szerint nem tudhatjuk, hogy a jövő milyen tudást igényel, ezért nem dönthetünk a jelenben erről, ezért a felsőoktatásnak az a feladata, hogy olyan magas színvonalú alapképzést adjon, amelyet utóbb az élet és a piaci követelmények specializálnak.

Amit a tekintélyre építő tradíció korábban a szavakra építve igyekezett átadni, azt ma a képek segítségével teszi, ezért a konzervatív gondolkodásban jelentősen megnövekedett az igazságot hordozó képi információk, ábrázolások jelentősége – mondta Nyíri Kristóf.

A 21. századot alapvetően befolyásolják a hálózatok s az azokban testet öltő hatalom. A webet és annak a hétköznapjainkra gyakorolt hatását egyik politikai irányzat sem hagyhatja figyelmen kívül. Mivel a konzervatív világszemlélet a decentralizáció híve, a web alkalmas terepet kínál a működéséhez – állította előadásában Nyíri Kristóf.