énekkincs

„Egyszerű eszköz a dal, de könnyebb vele célhoz érni. A cél a műben rejtőző üzenet felfedeztetése” – fogalmaz ars poeticájában az évszázadok magyar verseit feldolgozó és megéneklő Dinnyés József. A magát daltulajdonosnak nevező, Radnóti-díjas és Balassi-emlékéremmel elismert zeneszerző-előadóművész legutóbb Huszár Gál 1560-ban kiadott énekeskönyvét dolgozta fel és jelentette meg CD-melléklettel. A 16. századról, a reformációról és a kötetről beszélgettünk vele.

A reformáció törekvései nyomán a 16. században új irodalmi és zenei műfaj született, a német korál, amelyből az évszázadok folyamán csodálatos, gazdag énekrepertoár bontakozott ki. Régóta foglalkoztatott engem a műfaj születésének korszaka, hiszen régi magyar énekeink mellett ez a korai énekanyag, a Luther Mártonhoz és követőihez köthető korálok evangélikus énekkincsünk legbecsesebb részei. Luther énekköltői tevékenységéről viszonylag sokat tudunk, arról azonban már kevesebbet, hogy rajta kívül kik írtak még énekeket, ezek az énekköltők milyen kapcsolatban álltak a reformátorral, hol és hogyan tevékenykedtek és szolgáltak. A formálódó dolgozat így végül ezt a címet kapta: Lutherkortársak énekei az 1982-es Evangélikus énekeskönyvben.