anyaság

Miért vállaltak gyermeket? Örülnek, hogy korán lettek szülők? A Kötőszó blog Az anyák napja alkalmából szervezett online kerekasztal-beszélgetésén többgyermekes evangélikus szülők meséltek a gyermekvállalásról, -nevelésről, szülői szerepekről. A résztvevők Herkely Jánosné Melinda, a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetotthon főápolója, öt gyermek édesanyja, Keczkó Szilvia evangélikus lelkész, háromgyermekes édesanya, valamint Ribárszki Ákos evangélikus lelkész, három kislány édesapja voltak. A beszélgetést Péterné Mestery Rita moderálta, aki maga is nagycsaládos édesanya.

Sokszor tűnődőm azon, mi kell ahhoz, hogy jó anya legyek, mit kell máshogy csinálnom, miben kellene változnom, formálódnom. Hiszem, hogy az Isten kezéből kapott legnagyobb ajándék a gyermek! Csoda a fogantatástól a várandóságon és a születésen keresztül a növekedés minden egyes pillanatában. De vajon alkalmas vagyok-e arra, hogy ezt a nagy csodát megéljem, jól éljem, és vigyázzak rá egy egész életen át?

Nem fogom értékelni Schobert Norbi kijelentését, miszerint a nők szülés utáni plusz kilói okozzák a házasságok végét. Sokan megtették ezt már helyettem az elmúlt napokban. Csak egy dolgot szeretnék kiemelni ebből a szomorú történetből, melyet furcsa módon mégis Norbinak köszönhetünk.

Alföldi Róbert egy 2000-es évek közepén íródott menekülttörténetet mutatott be a hétvégén a Radnóti Színházban – tomboló sikerrel. A tapsvihar most leginkább nem a nevének szólt, hanem annak az emberi történetnek, melyet három órán át letaglózva nézett a közönség. Az előadásból nem tolakodott előre a rendező egyénisége, okosan a háttérben maradt, úgy beszélt a menekültekről, hogy nem pártpolitizált, ezért lett az egész megkérdőjelezhetetlenül erős és hatásos.

„Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Istennek ezen ígéretére alapozva jött létre az érdi imádkozó édesanyák hetenként, házaknál összegyűlő közössége az előző év októberében. Néhány éve egy kedves baptista testvér ajánlotta figyelmembe Fern Nichols Minden gyermeknek szüksége van egy imádkozó édesanyára (KIA, Budapest, 2011) című könyvét, amelyen keresztül Isten a szívemre helyezte, hogy legyünk az igének cselekvői is, ne csupán hallgatói.

A magyar könyvpiacon hiánypótló a Harmat kiadó gondozásában megjelent könyv, amely a gyermektelenséggel küzdő párok önsegítő kiadványa. Az Egyesült Államokban élő szerző elsősorban női szemszögből, de a férjek, hozzátartozók és barátok, valamint gyülekezetvezetők és keresztény lelkigondozók szempontjait is végiggondolva járja körül a témát.

Bár a statisztikákat ismerjük, az alkoholizmus minden családban tabunak számít, és talán még inkább, ha az édesanya a szenvedélybeteg. Elekes Dóra személyes tapasztalatai alapján dolgozta fel ezt a témát, ráadásul gyerekkönyv formájában. A kísérlet, hogy erről humorosan, ráadásul a tíz-tizenkét éves gyerekek nyelvén szóljon, sikeresnek bizonyult: idén megkapta érte az Év Gyermekkönyve 2015 díjat.

Egy erdélyi lelkésznő, aki a református teológiáról kikerülve, a délszláv háború idején, önszántából ment Szabadkára szolgálni, és a bombázások kellős közepén sem hagyta ott a gyülekezetét. Később az épületek és a lelkek helyreállításában segédkezett. Most a hétköznapi közösség megélését ünnepli, egy tolna megyei kis faluban. Beszélgetés Surányi Réti Katalinnal háborúról és békéről, anyaságról és lelkészi szolgálatról, városi és falusi életről.

Babó a szélsőségek embere. Ezt már élete eddigi öt hónapja alatt is sikerült magabiztosan, tényként közölnie velünk. Először nem jött. Egyszerűen nem, semmi áron, évekig. Hiába várta a barátnőm olyan epekedve, készült rá az egész család vágyakozva: nem és nem. Aztán meg úgy jött, mint a nyári zápor. Puff, bele a közepébe, harmincöt hétre és – ő már csak ilyen – egész máshova, mint ahol várták. Na jó, ettől zsenge kora miatt eltekintünk.

„Ez a történet nem csak rólunk és korántsem csak a nőkről szól. A szül(et)és méltóságának és minőségének óvása össztársadalmi feladat, hisz a felnövekvő generáció életminőségére is döntő hatással lehet.”