apa

Nem könnyű a mai világban apának lenni, mégis a legszebb Istentől kapott hivatás, melyet férfi átélhet a földi életben. Manapság persze számtalan elvárás, újfajta követelmény terheli a mélyen bennünk élő apaképet. Videónkban tíz olyan gondolatot gyűjtöttünk össze, amely segíthet eligazodni apaként és keresztényként ebben a furcsa világban.

Valamelyik adventi készülődésem során olvastam egy novellában, hogy egy gyermek felnevelése körülbelül ezer hét. Utánaszámoltam, és tényleg. Körülbelül akkorra lesz önálló keresettel rendelkező, saját lábán megálló felnőtt abból a három-négy kilogrammal született apró csomagból, akit születésekor megpillantottam.

Héttagú családomból mindenki más-másfelé futkos a hétköznapokon. Legtöbbször egyedül vagyok itthon dél körül. Ha nem felejtem el, és időben kiveszek valamit a fagyasztóból, akkor meleget ebédelhetek. Hogy mit, azt szinte soha nem tudom. Pedig már nagyanyám megmondta, hogy a befőttes-, lekvárosüvegekre és legfőképpen a fagyasztóba kerülő dolgokra rá kell írni, mi van bennük. A dátumot még rá szoktam firkantani, de a tartalmat elég gyakran lehagyom. Minek, hiszen látszik, mit rejtenek a dobozok! Persze, amikor elteszem, még tényleg, de amikor keresgélek közöttük, akkor már fogalmam sincs. Kikapok egyet: ha kiolvad, éppen jó lesz. Biztosan ehető, hiszen azért tettem ide.

Apám mindig azt mondta, hogy mire felnövök, szabadabb és igazságosabb világban fogok élni, és a diktatúra, amelynek gyermekként csak az árnyéka vetült rám, engem már nem fog nyomasztani. Nemrég a szemére vetettem, hogy ez az Európa egyáltalán nem olyan világ, mint amilyennek képzeltem az alapján, amiket mondott; hogy nagyon is nyomasztanak a közel- és régmúlt árnyékai, ő pedig válaszolt nekem.