emlékezés

Ma már azokat is ráncosodni, kopaszodni, deresedni látjuk, akik 62 évvel ezelőtt azokban a napokban-hetekben születtek. Akik 1956 októberében, novemberében látták meg a fényesen fellobbanó, majd gyorsan halványuló napvilágot és a vérrel virágzó kis Magyarországot. Akik pedig már elég nagyok voltak akkoriban, hogy maguk is felkeljenek, megmozduljanak – ha kellett, fegyvert fogjanak – a szabadság hirtelen rájuk szakadt, szédítő mámorában, azok, ha élnek is még, már kevesen vannak közöttünk. Fogynak a tanúk, vesznek az emlékek, kezd a távolság ködébe veszni 1956 tüze-lángja. Ott dereng még a láthatáron, világít is talán, de hevíteni alig hevít. De amit a költők, a milliókkal érzők versbe mentettek a forradalom tüzéből, hevéből, az ma is parázslik, az ma is melenget, és gyógyító hitével táplál!

Balogpádár – Az 1947-ben kitelepített, főként evangélikus vallású magyar családokra, valamint az első és második világháborúban hősi halált halt katonákra emlékeztek meg a Rimaszombattól 10 km-re északra, a nyelvhatáron fekvő balogpádári evangélikus templomban. Az ünnepi istentiszteletre a gyönyörűen feldíszített templom zsúfolásig megtelt mindazokkal, akik kötődnek a faluhoz.

„Igen szépek és felemelők a hősök emlékére készült turulmadaras emlékoszlopok és szobrok, de szerintem még fenségesebb a hősök emlékét egy élő alkotásban megörökíteni” – fogalmazott 1936-ban egy különleges és előremutató emlékmű átadásán Vértesi Zoltán evangélikus lelkész. Magyarbólyon járva olyan élő emlékművel találkoztunk, mely nemzedékeken keresztül hirdeti a jövőt.

Kecskemét – A katolikus egyház is megemlékezett a reformáció ötszázadik évfordulójáról. Vasárnap délután várták az érdeklődőket a Szent Család-plébánián, ahol különböző előadásokkal tisztelegtek a jeles évforduló előtt.

Mezőberény – Protestáns közösségek Délkelet-Magyarországon címmel rendeztek szimpóziumot 2017. október 13-án, pénteken a mezőberényi városháza dísztermében. Az esemény egyediségét jelzi, hogy a magyarországi németek és szlovákok közösen emlékeztek a sorsfordító esztendőkre.

Hol volt, hol nem volt, valahol a kanyargó, mocsárépítő Körös partján, egy csendes városban, Szarvason egy család, Sárkányék, és volt azoknak egy leánykájuk, Angyalka.

Budapest – 100 évvel ezelőtt, 1917. szeptember 4-én látta meg a napvilágot Maléter Pál. A második világháború után a forradalom kitöréséig a néphadseregben teljesített szolgálatot. 1956. november 3-án Nagy Imre honvédelmi miniszterré nevezte ki, majd a felkelés leverése után egy koncepciós per keretében 1958. június 16-án több társával együtt kivégezték. Az evangélikus Maléterről egyházunk az Üllői út 24. szám alatt található emléktáblájának megkoszorúzásával emlékezett meg.

A második világháború az emberiség eddigi történetének legpusztítóbb fegyveres konfliktusa volt. Kezdete a hetvenhét évvel ezelőtti, 1939. szeptember 1-jei, Lengyelország elleni német támadáshoz köthető. A kilencvenéves Matits Ferenc statisztikus a háború alatt a flottilla legfiatalabb hadnagyaként a Duna aknamentesítésével szolgálta hazáját. Emlékeiből – a háború kitörésének évfordulóján – a vérzivataros idők egy kevésbé ismert fejezete elevenedik meg.

A hetvenéves Illyés Gyulát heteken keresztül ünnepelte az egész ország 1972-ben. Barátai megírták személyes élményeiket, irodalomtörténészek méltatták életművét, szavalók elmondták legszebb verseit, színészek lelkesen formálták meg drámáinak szereplőit, írótársai versben és prózában köszöntötték, méltón.

Családi nyaraláson ér utol a hír, hogy meghalt Esterházy Péter. Ahogy az üzenetet megkapom, végignézek a toscanai nyárban lustálkodó embereken, és nem értem, hogyan tudnak változatlanul karattyolni. Most mindenkinek mélyen hallgatni kellene, még a kabócáknak is. Egy letört faággal a tengerpart homokjába rajzolom: In memorian E.P. Egy szapora hullám hamarosan elmossa a betűket. Vendégszövegként Pilinszky két sorát írom ide: „S a hirtelen támadt tülekedésben sírásunk felszabadítja a tengert, mielőtt asztalhoz ülnénk” (Mielőtt).