halál

Balassagyarmat – A Balassagyarmati Református Egyházközség és a Zeke Kálmán Alapítvány szervezésében asztali beszélgetésre került sor Elmúlás – Mi van a halál után? címmel. 2018. november 6-án, kedd este 19 órakor már zsúfolásig megtelt az Orchidea cukrászda, mintegy ötven-hatvan érdeklődő gyűlt össze.

Október utolsó és november első napja nálunk a halottakról való megemlékezésről szól. Vallástól mentesen is, a nyugati világban mindenhol ezen a két napon emlékezünk meg halottainkról. Ám más vallásokban, más kultúrákban ez másként működik. Vagy mégsem? „Van emléknapja a halottaknak az ön vallásában? Miként emlékeznek meg az elhunytakról, létezik-e bármilyen, a halottakhoz köthető különleges szokás az ön vallásban?” – kérdezte a 24.hu Isten tudja rovata vallások képviselőitől, köztük Mézes Zsolt László evangélikus teológustól is.

„Amennyiben szeretetteljes közeg veszi körül a gyászolót, az már a gyógyuláshoz vezető jó út” – fogalmaz Miklósné Jancsó Hanna. Mit jelent jól megélni a gyászunkat? Miért nem osztozunk egymás gyászában? Valóban leküzdhető az az űr, melyet a másik elveszítése jelent? Ilyen és hasonló kérdésekről beszélgettünk a mentálhigiénés szakemberrel, gyászcsoportvezetővel, aki október közepén Győrött indít önsegítő gyászcsoportot.

Cleveland – Az élet és halál Ura elszólította közülünk Bernhardt Béla testvérünket, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia főesperesét életének 92. esztendejében. Hálásak vagyunk szolgálatáért, szeretetéért. Imádkozzatok feleségéért, akivel több mint 68 évet éltek le boldog házasságban és nagy szeretetben. Imádkozzatok fiáért, Andrásért és családjáért, és az utolsó magyar evangélikus gyülekezetért itt, Clevelandben és Kanadában, Torontóban. A temetés későbbi időpontban lesz – adta hírül szerkesztőségünknek Tamásy Éva lelkésznő.

Budapest – Megváltás, halál, keresztyénség, miszticizmus – többek között ezekről a kérdésekről vitázott Puzsér Róbert kritikus és Farkas Attila Márton valláskutató Nagy Gergely és Márkus Tamás András református teológusokkal április 6-án a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában.

Féltem, ha tovább maradok, megütöm a lelkészt – ezzel a címmel jelent meg nemrég a Kötőszó blogon egy írás, amely egy félresikerült temetésről szól. A blogoló egy valóban szomorú és sajnálatos – igaz, nem személyes, hanem másutt olvasott – élmény alapján osztja meg gondolatait a temetési szertartás buktatóiról. Úgy gondolom, ez nem jellemző, de egy ilyen rosszul sikerült esetből egy is sok, nem lenne szabad előfordulnia. A bejegyzés szerzője megpróbálja megérteni, sőt megmagyarázni, hogy mi lehet az ilyen hiba hátterében. Néhány gondolattal szeretnék reflektálni úgy, mint – most már nyugdíjas – lelkész, aki több mint negyven év aktív szolgálatban eltöltött idő alatt közel ötszáz temetési szertartást végeztem, és senki nem akart egyszer sem megütni.

Budapest – Elhunyt Tőkéczki László Széchenyi-díjas történész, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanszékvezető egyetemi docense. 66 éves korában, január 8-án hívta magához Teremtője.

Hatvan – Szomorú szívvel, de a feltámadás reménységében tudatjuk, hogy dr. Barcza Béla nyugalmazott evangélikus lelkész, életének 81. évében, 2017. szeptember 21-én, hazatért Teremtőjéhez.

Édesanyám utolsó éveiben naponként többször is énekelte ezt az éneket fáradhatatlanul és nagy buzgalommal:

„Szeretet, idő, halál – az alapfogalmak” – összegezte gondolatait a Váratlan szépség (Collateral Beauty) című, megrázó amerikai film főszereplője.