A paplak az állandó készenléti állapot másik
neve. Én legalábbis ennek éltem meg.
A férjem tudatosan döntött úgy, hogy
lelkész lesz, velem csak megtörtént, hogy
papné lettem. Nem volt sem különösebb
előképzettségem rá, sem ilyen ambícióim.
Igaz, már előtte is jártam bibliaiskolába,
gyülekezetbe, tartottam hittant, jártam
terepre, ahol időnként a bőrén érezte az
ember, hogy mi is az a misszió. De amikor
hazamentem, újra csak egy ember voltam,
aki álmos és nyűgös lehet, néha megbetegszik,
vagy elfoglalt, szóval, hétköznapi.
A parókia lett az a hely, ahol mindig papnénak
kellett (volna) lenni.
2018 nov 17 - 08:39