vers

Nyíregyháza – Túró Vanda, a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának védőnő szakos hallgatója, az Evangélikus Roma Szakkollégium tagja nyerte a Lippai Balázs Roma Szakkollégium országos mese- és versmondó versenyét, melyet 2018. március 2-án rendeztek Hajdúböszörményben. Vanda erős mezőnyben vívta ki az elsőséget, meggyőző előadásával – a tapsból ítélve – versenytársai elismerését is elnyerte, a zsűri pedig a fődíjjal jutalmazta.

Bonyhád – Mátyás napja alkalmából idén is megrendezte Mátyás prózamondó versenyét a Solymár Imre Városi Könyvtár Gyermekkönyvtára.

A reformáció ötszázadik évére

Bánki Beni költő, slammer a reformáció ötszázadik évfordulójára írt versei.

Verssel is lehet imádkozni? Verssel is lehet imádkozni! Lackfi János József Attila-díjas költő lírában megfogalmazott imádságát olvashatják.

Reményik Sándor: Az óriás című versét Bánffy György színművész adja elő. Az illusztrációban láthatjuk, amint Lux Eleknek, a Deák téri udvaron méltatlanul elrejtett Luther-szobra a helyéről megmozdul, és Luther Márton reformátor születésének 500 éves évfordulóján, 1983-ban átkerül, az Evangélikus Teológiai Akadémia (ma Evangélikus Hittudományi Egyetem) udvarára.

Weöres Sándor a pápai, majd a csöngei evangélikus iskola tanulója volt, 1924-től pedig az 1912-ben alapított Faludi Ferenc Reálgimnáziumba járt. Felekezetének hitét verseiben őrizte meg és hol tudatosan, hol a tudatalattiból áradó témákban, jelképekben mutatta fel. A vallás az ő számára sokkal tágabb horizontú terület volt, mint amekkorának általánosságban tartjuk. Például az 1964-ben megjelent, botrányt kavart Antik eclogát Weöres nem erotikus költeménynek tartotta, hanem vallásos versnek. „Egy szüzesség elvesztésének a története és a szüzesség elvesztésének története: beavatás a létezésbe. […] Jelenetekből történet, történetből élet, erotikából a létezés titkait érzékelő mitológia” – fogalmaz Kabdebó Lóránt.

Ughy Szabina nevével a Rések az időn című, 2009-ben megjelent antológiában találkoztam először, amelyben harminckét költő istenes verseit olvashattuk. Utána azt írtam a fiatal szerzőről, hogy ő a kötet igazi meglepetése. „Azt sugallja, hogy Isten léte mindent átitat, a leghétköznapibb dolgokat leginkább. Tőle van minden: a tárgyak, a természet, a szerelem.” És idéztem tőle is egy részletet: „Ők az ima, öntisztuló szavak, / hitünk teste gyapjútakaró, / alatta személyes névmások, / kisbetűs tulajdonnevek, / Isten nevei.”

Budapest – „Csak az lehet boldog, aki / jó is. – mondja a Zsoltár. / De ki lehet Zsoltár?” – olvashatjuk a provokatívnak is tűnő gondolatot Vörös István József Attila-díjas költő I. Zsoltár című lírájában. 2015-ben a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg Százötven zsoltár címmel az a kötet, melyben a költő újraértelmezi a zsoltárok üzenetét és ezáltal a figyelem középpontjába teszi annak világát. A szerzővel, egyben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensével versei keletkezéséről, vívódásról, irodalomról beszélgettünk...

Az 1956. február 16-án született Hargitai-Haitsch Gyula idén lenne hatvanesztendős. A feltételes mód azonban fájdalmasan jelzi, hogy vele már nem beszélhetünk: huszonhat évesen, 1982. január 20-án véget ért e tehetséges, ígéretes fiatal költő élete. Édesanyja, Haitsch Gyuláné Gabi néni szól most helyette – és néhány vers a hagyatékából.