Campus Tolnában

Campus Tolnában

Share this content.

Forrás: hogyanmondjamelneked.hu
Bonyhád – 113 településről mintegy 700-an tanulnak a hajdani diákja, Petőfi Sándor nevét viselő intézményben. A város szívében, parkosított környezetben, egy helyen van az iskola és a kollégium, körülöttük japánkert, focipálya és Magyarország második legnagyobb fedett atlétikacsarnoka. A gyerekek közel fele kollégista, jellemzően a térség aprófalvaiból érkeznek, nem csekély számban hátrányos helyzetű családokból, de Budapestről és a határon túlról is jelentkeznek a tanulmányi és sportsikerei miatt elismert gimnáziumba.

Elődjét, a sárszentlőrinci iskolát az evangélikus hívek adományaiból 1806-ban alapították, majd 1870-ben a Völgység fővárosába, a forgalmasabb, impulzívabb Bonyhádra költöztették. A város emblematikus látványelemének számító szecessziós főépület 1908-ban, a kollégium 1935-ben épült. A holokauszt és a kitelepítés, az iskola fundamentumait megrendítő traumák után, a szocializmus évtizedeiben is igyekeztek megőrizni a színvonalat, majd a rendszerváltás után Krähling Dániel bonyhádi evangélikus lelkész, később esperes, öregdiák minden követ megmozgatott, és el is érte: az egyház fenntartásába visszakerült a gimnázium.

„Napközben az épületeink között ingáznak a gyerekek, szándékosan ilyen a tanrendünk. Nem a szűk folyosókon hömpölygő tömeg élményével találkoznak, hanem tiszta, gondozott környezettel. Felemelni a tekintetet – nem csak szakrális értelemben –, hogy a világra nyitottak legyenek, egymáshoz és tanáraikhoz érdeklődéssel, tisztelettel forduljanak, ezt szeretnénk elérni” – kezdi a sikereik titkát firtató kérdésünkre adott válaszát Andorka Gábor igazgató. „Nyáron negyven szobában újítottuk fel a vizesblokkot, hővisszanyerő szellőztetővel, energiatudatos, fenntarthatóságot szolgáló megoldásokkal. A villanyok automatán kapcsolódnak, a víz is infrával működik. Mert a környezet nevel” – hangsúlyozza. – „Van diákunk, aki olyan ingatlanból jár be tanulni nap mint nap, ahol nincs szilárd padlóburkolat, és van, akinek a szülei jól menő vállalkozók, de mindegyik partner abban, hogy megóvjuk ezeket az értékeket. Ha véletlen leesik egy szemét, én és a kollégáim is lehajolunk érte: csak példamutatással, következetességgel lehet eredményt elérni. Láthatta, ahányszor találkozunk egy nap, mindig köszönnek a gyerekek. De ennek az a feltétele, hogy mi is ugyanennyiszer visszaköszönjünk nekik.”

A diákság újító és hasznos kezdeményezéseit örömmel karolják fel. Így lett a bővíthető infrastruktúrának köszönhetően a tornaterem mellett lőszobájuk és petanque-pályájuk. Nem mellesleg: a diákolimpiai jó helyezés tíz pontot jelent a továbbtanulásnál.

A cikk itt folytatódik.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!