- Egy szervezet képviselőjeként van jelen a nagygyűlésen. Melyik ez a szervezet? Pontosan mivel is foglalkoznak?

–  A Keresztény Nevelés és Oktatás Nemzetközi Szövetsége (IACE) titkára vagyok, így ennek a szervezetnek a delegáltjaként veszek részt a konferencián. A szervezet központja Hollandiában van, mert az elnök is holland, de az irodánk Hannoverben székel, a Németországi Protestáns Egyház (EKD) irodájában, az EKD vendégszeretetének köszönhetően. Ennek nagyon örülünk, de ennek következtében, ha szükséges, akkor sok projektben együtt dolgozunk az EKD-val. Egyébként fedőszervezete vagyunk az európai nemzeti pedagógusszövetségeknek, iskolai hálózatoknak is. Európa különböző országaiban számos protestáns iskola van. Például Hollandiában több ezer, Svájcban viszont egészen kevés, Magyarországon…

– Mérsékelten sok…?

– Nem, nem, viszonylag sok, de általában ezek be vannak csatornázva az önök Üllői úti központjába. Emellett hozzánk tartozik a Luther Márton Egyesület tanári szekciója és az ORTE, a református tanári szövetség, debreceni székhellyel. Ebben az évben ezeknek az egyesületeknek a képviselői konferencián találkoznak egymással Nagyváradon, ahol szintén vendégként részt fogok én is venni. Azt kell azonban mondjam, hogy a személyes kapcsolataim protestáns vonalon sokkal intenzívebbek a lutheránus egyházzal és iskoláival, mivel éveken át magam is tevékenyen részt vettem a német-magyar partnerkapcsolatok kiépítésében.

– A CEC nagygyűlés határozatának megfelelően a szervezetek státusza megváltozott. Mi az Ön véleménye erről?

– Korábban az volt a helyzet, hogy társult tagokként voltunk jelen. Ez számunkra így megfelelő volt, munkánk nagy részét a bizottságokkal együtt végeztük, különösen is az egyház és társadalom bizottságával. De ez a CEC szervezete volt, amely most ilyen formában meg is szűnik. Mi a továbbiakban is szeretnénk a közös munkát és területünk, tagszervezeteink szakismeretét kínáljuk fel. Azt gondoljuk, hogy a CEC élni is fog ezzel, hiszen szívén viseli az európai képzés ügyét és igénybe fogja venni ebben a mi segítségünket. 
Ahogyan az alaptörvényben megfogalmazták az új helyzetet, – hogy a CEC-en kívüli szervezetek csak szükség esetén vegyenek részt a munkában, és csak alkalmanként lesznek meghívva – teljes elégedetlenséggel töltött el bennünket. Épp ezért mindent megtettünk annak érdekében, hogy visszakapjuk korábbi státuszunkat. Először úgy tűnt, minden rendben lesz, aztán megpróbálták a javasolt formában mindezt revideálni. A folyamat meg kell hogy mondjam, nem volt kellemes számunkra. Nem tetszett az, hogy ki akartak bennünket zárni, és az sem, ahogyan a jogainkat és lehetőségeinket tárgyalták. De az eredménnyel együtt tudunk élni. Természetesen sok függ majd a kibontástól, attól, hogyan fog az új CEC működni, hogyan fog folyni velük a munkánk. De meg vagyok győződve, hogy a továbbiakban is rendben fog menni minden, a Központi Bizottság összetételét tekintve erre megvannak a feltételek is. Mindenesetre rendszeresen részt fogunk venni a tevékenységben, nem csak külön kérésre, vagy szükség esetén és ez fontos számunkra. Szerettük volna, ha már akkor is jelen vagyunk, amikor a témákat kitűzik és nem csak akkor, amikor már valaki valamit kitalált és ehhez esetleg ránk is szüksége lenne.

– Eddig melyek voltak azok a témák, amelyekben szervezetük együttműködött a CEC-kel?

– CEC-kel közös munkaterületünk az európai képzésben való szerepvállalás, az egyházak képzésben betöltött szerepének erősítése és a hittan, vallástan órák kérdése, a keresztényiskolák szabadságának kérdése volt. Az Európa Tanáccsal is sokat tárgyaltunk erről, jó kapcsolataink vannak ott. Szívesen veszünk részt a témák kidolgozásában, az Európai Unióval folytatott párbeszédben is. Nagyon jó szakértőink vannak, mint például Peter Schreiner (ejtsd: Srájner), aki az európai egyházak és iskolák közös bizottságának képviselője, akivel szorosan együttműködünk. De ott vagyunk az Európa Tanács különböző munkacsoportjaiban, és bizottságaiban is – egyszóval számos dolgot mozgatni tudunk, és elmondhatjuk, hogy Európában ezen a területen valóban minden jól működik. Felfedezték a vallás fontosságát az oktatásban, és az Európa Tanács ezt jelenleg fontosabbnak is tekinti, mint 10 évvel ezelőtt. Szeretnénk ebben az értelemben pozitívan tovább együttműködni, de természetesen úgy, hogy megvan a saját szabadságunk e téren. A keresztény képzés európai formálása rendkívül fontos számunkra. Erre megvannak a lehetőségeink és ezeket a szabad területeket szeretnénk ki is használni.

– A nagygyűlés szervezeteket érintő változását éppen az EKD jelenlévő delegáltjai javasolták. Nem tudom, hogy Németországban már téma volt-e az Önökkel való együttműködés kérdése? Velük hogyan dolgoznak össze a jövőben?

– Az EKD nagyon nagy szervezet. Nagyon jó kapcsolatunk van az EKD oktatási részlegével, amely itt személyesen nem képviseltette magát a tárgyalásokon. Jelenleg is hatalmas projektben működünk velük együtt. 500 evangélikus iskola fogja 2017-ben a reformáció 500. évfordulóját megünnepelni. Erre egy hálózatot építünk ki protestáns iskolákkal az egész világon – Afrika, Ausztrália, Dél-Amerika…stb. is benne van. Ezt az EKD-val közösen szervezzük, s azt gondolom ebben továbbra is szoros lesz a munka. Az oktatási részleg nagyon elégedett a munkánkkal és azzal, hogy támogatjuk ezt a projektet.