A napkezdő bibliatanulmányban Elaine Neuenfeldt a földhasználat példáján keresztül hozta elénk az igazság és igazságtalanság kérdését. Először a mindennap asztalunkra kerülő zöldségek, majd Nábót szőlőjének példája segítségével hívta fel a figyelmünket arra, hogy a hitünknek lényegi szerepe van a mindennapi etikai döntéseink meghozatalában és megélésében. Rámutatott, hogy a tányérunkra kerülő paradicsomot Nábót szőlőjének elbeszélésével a történetekben szereplő láthatatlan emberek helyzete köti össze: a paradicsomültetvényen a napi minimumbér töredékéért dolgozó munkások és Nábót családja olyan élethelyzetbe kerülnek, amely nemcsak embertelen, de amelyben ők szenvedik meg leginkább az igazságtalanság jelenlétét. Mégis róluk beszélünk a legkevesebbet, holott épp az lenne az egyházak feladata, hogy rájuk figyeljenek, s az ő elnémult életüknek adjanak hangot.

A délelőtti főelőadásra a CEC-nagygyűlés szervezői tudatosan egy fiatal előadót kértek fel: Lisa Schneider a Keresztény Ökumenikus Diákegyesület (EYCE) tagjaként a fiatalok szempontjaira hívta fel a figyelmet. Rámutatott arra, hogy az igazságot nem formálisan tanuljuk az iskolában, hanem az igazsággal való találkozás gyermekkorban kezdődik a családban, az iskolában, a gyülekezetben zajló életünk során. Gyermekként tanuljuk meg, hogy milyen érzés az igazságtalan döntés, mit jelent igazságot gyakorolni, és milyen ereje van annak, amikor valaki kiáll mellettünk. Az ezekben való példamutatásban fontos szerepe van az egyházaknak.

Egy konkrét példát is hozott az igazság és együttérzés gyakorlásának komplexitására: az EYCE lelkesen hirdette meg a „sharewich day” programot, melynek célja az volt, hogy havonta egy napon mindenki osszon meg egy szendvicset egy rászoruló emberrel, de az étel mellett az annak elfogyasztásával járó idejét és figyelmét is szánja az embertársára. A hangsúly a közösen eltöltött időn és a beszélgetésen volt. Ám hamar olyan érzékeny kérdések miatt akadt meg a program, miszerint nem diszkriminatív-e valakit rászorulónak tartani. A társadalmi igazságosság kérdése ilyen értelemben nem is olyan egyszerű, mint amilyennek első hallásra tűnik. Ennek ellenére mégsem adhatják fel az egyházak az ezzel való foglalkozást. 

Az előadásra adott reflexióban a svájci metodista egyház püspöke, Patrick Streiff arra hívta fel a figyelmet, hogy az igazsággal való foglalkozás kérdése soha nem maradhat elméleti szinten, mert az igazság mindig azt jelenti, hogy az igazságról folyó közös gondolkodás mellett mindig cselekedjük is az igazságot. Ezért az egyházaknak kötelessége törődni a rászorulókkal és képviselni őket – legyenek ők távoli országok háború elől menekülői vagy kiszolgáltatott gyerekek. 

Délután folytatódott a CEC tematikus munkacsoportjaival való ismerkedés, majd estébe nyúló plenáris eszmecsere kezdődött Európa jövőjéről, valamint az egyházak és a CEC abban betöltött lehetséges szerepéről. A panelbeszélgetés felkért résztvevői és a hozzászólók is az egyházak szerepét, a kereszténység önmeghatározását, a különbözőségekkel együtt vállalt közösséget és a folyamatos párbeszédet hangsúlyozták.

A fiatalok arra hívták fel a figyelmet, hogy szeretnének olyan világban élni, ahol a menekültek is biztonságos életet élhetnek, ahol a fiatalok nincsenek kiszorítva a döntésekből, ahol nem falak választják el az országokat egymástól, ahol mindenki szabadon élheti meg a saját hitét, ahol a föld élhető marad, és ahol megláthatják egymásban Krisztust függetlenül a másik ember meghatározottságától.