A Vajdaság története és jelene kis területen mutatja meg az európai sokszínűséget, az egymásnak okozott mély sebeket és az együttélés lehetőségét a gyakorlatban. Az első találkozás az elmúlt évtizedekben létszámban jelentősen megcsappant vajdasági magyarokhoz vezetett. A Maradék egy szerémségi falu neve Újvidék és Belgrád között. A 19. században magyar telepesek érkeztek a vidékre, akik közül sokan az anyanyelv megőrzése miatt váltak katolikusból reformátussá a 19. század végén. A gyülekezet tagjainak száma mára száz főre apadt. Az ő istentiszteletükön vett részt a nagygyűlés számos tagja, a magyar protestáns delegáció egésze.
Az igehirdetésben ifj. Halász Dániel lelkész a szeretet megélésének általános és nagyon konkrét példáin mutatta meg, hogy gondjaink és örömeink forrása a másik iránti érzéseinkben közös.
A délután első két megszólalója a hatalmas változásokon átmenő, minden erővel az Európai Unióba belépni szándékozó Szerbia szociális minisztere és az EU-ból éppen távozó Egyesült Királyság anglikán érseke volt. Justin Welby érsek nagyívű történeti képekben, igazi angol humorral vázolta Európa lelki gazdagságát, különösen a bencés szerzetesi ideál aktualitását. Európa számára a kereszténység valódi értékei kihívást jelentenek. A befogadás, közösség, felebaráti szeretet ősi gyakorlata olyan kihívás Európának, mely megújíthatja a kontinensünkhöz való hozzáállásunkat. Az európai egyesülés páratlan béketeremtő eredményét hangsúlyozta, és a sokszor az érzelmekre ható kritikákkal szemben a tényszerű eredményeket hozta fel józan számvetésével a német evangélikusok külügyekért felelős püspökasszonya, Petra Bosse-Huber.
A nap spirituális csúcspontja az újvidéki Duna-parton tett imádság és zarándoklat volt. Magyarként különösen fájdalmas a második világháború bűneivel és az azt követő bosszú szenvedésével találkozni. A hetvenhat éve történtek emlékműve mellett az 1999-es NATO-bombázásban lerombolt híd pillérei állnak. Itt értheti meg az ember, milyen plusz erőt jelent Európának a keresztyénség. A bűn és áldozat, büntetés és megbocsátás a keresztyénség Krisztusban megtapasztalt valósága. Történelmi és aktuális tetteinket, szavainkat és gondolatainkat Isten előtti felelősségünk tudatában tehetjük, mondhatjuk és gondolhatjuk. Ennek átérzése a felebaráthoz közelebb visz, hidat épít. A zarándokút végén a torzótól a felépült új hídhoz érkeztünk. Ha hitünk maradékát aktiválni tudjuk, lehetséges, hogy új hidak épüljenek, régiek ne rombolódjanak le. Ma ez Európában mindannyiunk felelőssége szóban, tettben és gondolatban.