A napot - amelynek témája az imádság volt - Bakay Péter vezette. Az áhítatok, a kiscsoportos beszélgetések egyaránt erre épültek. Sokfelől érkeztünk, nagyon sokféle élethelyzetből: a fővárosból vagy vidékről, falvakból vagy nagyvárosokból, mégis nagyon jó volt egymás tapasztalatait meghallgatni, és ennek alapján végiggondolni, hogy miként állunk, és miként állhatunk az imádsághoz, mint a hitünk és a szolgálatunk motorjához.

Hogy mit fontos kiemelni, amikor megszólítjuk Jézust. Hogy mennyire fontos a hálaadás, mert mindig az ÚR végtelen hatalmára emlékeztet. Hogy mennyire fontos a bűnvallás, mert alázatban tart, és odasegít Jézus megbocsátó szeretetébe, ahová mindannyian valók vagyunk származástól és lakhelytől függetlenül. És hogy mennyire fontosak a kéréseink, mert ezeken keresztül formálhatjuk a világunkat.

Különösen bátorító volt a rohanó világunkban egymás bizonyságait hallani, hogy milyen nagy erőt kapunk az Úrtól, akit az imádságainkon keresztül szólíthatunk meg. Volt, aki elmondta, hogy rövid idő alatt fordult az egész családja a kereszténységhez, de nehéz volt az életüket odaadni Jézus kezébe. Amikor egyszer nem volt mit enniük, akkor megbeszélték a férjével, hogy lopniuk kell, de nem volt ebben békességük. Aztán mielőtt elindultak volna, valaki meglátogatta őket és ennivalót vitt nekik. Elmondta, hogy az ilyen pillanatok milyen sokat segítenek, hogy merjenek bízni az Úr ígéreteiben. Egymás hitéből, egymás hitét építve teltek el az órák, azzal a reménységgel: jövőre újra találkozunk.