A liturgiában Fabiny Tamás diakóniáért is felelős püspök mellett Gregersen-Labossa György lelkész, a Diakóniai Bizottság elnöke segédkezett, valamint lektorok voltak a diakóniában dolgozó munkatársak.

A Neuendettelsauból érkezett Mathias Hartmann prédikációjának alapigéje az Apostolok cselekedetei 6. fejezetének 1-7. versei voltak, amelyek az apostolok mellett szolgáló diakónusok szolgálatba állításáról szóltak.

A lelkész hangsúlyozta, hogy az első időkben egy gyülekezeti konfliktus ad a közösség számára lendületet ahhoz, hogy tovább merjenek lépni, és az idős özvegyek támogatására diakóniai szolgálatot alapítsanak. A szöveg szerzője megemlíti azokat a kritériumokat, amelyekkel a jövőbeli diakónusoknak is erendelkezniük kell: jó hírnév, a Szentlélektől és a bölcsességtől telve. A diakónus tehát kihívást jelentő szolgálat, mert nem pusztán segítő szolgálat, hanem fontos szakmai és személyes felkészültséget feltételez.

Az igehirdető kitért a szövegben szereplő nevekre is, amelyek között nem zsidó neveket találunk, hanem görög születésű zsidókeresztényeket, azaz migrációs hátterű személyeket. Jézus Krisztus egyháza tehát olyan közösség, amely nyitott minden ember számára, függetlenül származásuktól – hangsúlyozta, majd kitért arra, hogy a diakónia feladata ma is az, hogy az igazságosságért tegyünk, figyelembe véve azokat, akiknek segítségre van szükségük a társadalomban. A diakónusok figyelnek azokra az emberekre, akiket senki más nem tisztel, elkötelezettek azok iránt, akik nem tudnak segíteni önmagukon. Fontos feladatot hajtanak végre, amely a keresztény egyházak jellemző sajátosságává vált az évszázadok során.

Leszögezte azonban Hartmann azt is, hogy a diakónusi feladat nem önmagából következik és nem saját erőből. A diakónusok nincsenek egyedül a szolgálatban, mert mellettük állnak az egyház felelős vezetői és maga az egyház is. Végső soron pedig Isten áll a diakónusok mögött. Az Ő nevében válnak aktívvá, az Ő áldásával végzik szolgálatukat. A diakónusok szolgálata így válik igehirdetéssé – zárta gondolatait a lelkész.

Ezután sor került az egyházunkban diakóniai képzésben részt vett hat fő megáldására: Buda Annamária, Pap László, Szilvásiné Peregi Eszter, Bozorádi Krisztina, Juhász Eszter, Mórotzné Kiss Györgyi álltak az oltár elé. Nemsokára megtörténik hivatalos szolgálatba bocsátásuk is.

Az ünnepi istentisztelet után Prőhle Gergely országos felügyelő mondott beszédet, aki kitért arra a reformátori örökségre, hogy a hit által való megigazulásból jó cselekedetek is fakadnak, amely ötszáz évvel a reformáció kezdete után is a diakóniai szolgálat feladata. Kiemelte a felebaráti szeretet jelentőségét. A mindennapokban végzett sokszor monoton és hálátlan diakóniai munka során a Szentírás adhat kapaszkodót és erőt. Az országos felügyelő köszönetet mondott a diakóniai munkatársaknak, akik ezt a kemény feladatot vállalták, és megköszönte a német diakónia segítségét is.

Czibere Károly államtitkár egyháztörténeti és diakóniatörténeti pillanatnak nevezte az új diakónusok szolgálatba állítását és köszönetet mondott a diakóniai munkájukért kitüntetetteknek. Igei alapként a Zsidókhoz írott levél 1. fejezetének első verseit helyezte a jelenlévők szívére, amelyben az áll, hogy Isten Jézus által szól hozzánk, és az ő dicsőségének visszatükrözése a feladatunk. A korábbi református diakóniai vezető szerint az a hiteles diakónus, aki a szegényekkel szemben irgalmas, tud élni másokért, és leteszi Isten kezébe a saját életét. A társadalom felé az egyházak egyik kötelezettsége a szociális gondoskodás – tette hozzá.

Sandra Schuhmann, a Bajor Diakónia szakmai vezetője méltatta az immáron 25 éve tartó bajor-magyar kapcsolatokat és a magyar Sztehlo Gábor személyét. A partnerség egy olyan kézfogás, amely országokon átnyúlik és a különböző kihívások között is segíti a másik pertnert – szögezte le.

A diakónia napján immár hagyományos a diakóniai munkatársak kitüntetése. 

Az év diakóniai munkatársa lett Kovács Jánosné (Szarvas), Kapitár Gáborné (Szombathely) és Balázsné István Edit (Nyíregyháza).

Az év önkéntese kitüntetést kapta Stinner Zoltán (Lajoskomárom), Rágyanszki Anna (Kondoros) és Szabó Gizella (Orosháza).

Az év diakóniai szponzora díjat érdemelte ki Szép Ágnes (Bécs) és dr. Melczer Mária Ágnes (Békéscsaba).

Az ünnepség végén megkoszorúzták Sztehlo Gábor evangélikus lelkész szobrát a Deák téren, majd az állófogadás alatt meg lehetett tekinteni az udvarba kirakott, a diakónia által készített installációt, amely az 1956-os nyugati segítségnyújtásról szól.

KÉPGALÉRIA: