Az alkalmon részt vett többek között Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnök-püspöke, Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára, Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, valamint Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Orosz Atanáz, a Miskolci Apostoli Exarchátus püspöke, Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Pápai Lajos győri megyés püspök, Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke, Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija, Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, Huszár Pál református főgondnok, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke, Papp János baptista egyházelnök, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Gróh János Gáspár, a Köztársasági Elnöki Hivatal Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának vezetője.

Eminenciás Bíboros Úr!
Excellenciás Érsek és Püspök Urak!
Főtiszteletű Püspök Urak!
Tisztelt Elnök és Rabbi Urak!
Házelnök Úr, Miniszterelnök-helyettes Úr, Államtitkár Úr!

Évekkel ezelőtt egy magyar kutatócsoport, élén az azóta sajnos elhunyt Kopp Máriával és Skrabski Árpáddal, felméréseket végzett a magyarok lelkiállapotáról, boldogságáról. Már az is beszédes, hogy a kutatásról szóló egyik írásuk mottójául Arisztotelész következő mondatát választották: „A boldogság nem állapot, hanem aktivitás.”

A kutatók tapasztalataik alapján kimondták: „a valódi, az emberi személyiségben gyökerező boldogságnak alapfeltétele a szűkebb és tágabb közösséghez való tartozás, a bizalom, a hosszú távú jövőkép”.

A tudósok tehát nemcsak feltételezték, hanem be is bizonyították, hogy a boldogsághoz erős közösségek kellenek. Aktív, megtartó közösségek, amelyek hagyják kiteljesedni az egyént, értelmet adnak minden emberi életnek, és ébren tartják a reményt − éppúgy, mint a lelkiismeretet.

Aki vállal egy közösséget, azt a közösség is vállalni fogja. És akit vállal egy közösség, az könnyebben egyensúlyoz az élet viharaiban, mert mindig van, amire és akire támaszkodhat.

Aki az emberi kapcsolataiban kiegyensúlyozott, az könnyebben megtalálja a boldogságot. Aki önmaga boldog, az mások erejévé válik.

Ahol pedig lélekben erős emberek alkotnak közösséget, ott több és teljesebb a szabadság. Márpedig ez a fajta szabadság egy egészséges társadalom számára létszükséglet.

Hogyan is fogalmaz a zsoltáros?

„Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a jogtalanságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával”. (Zsolt 45,8)

Akiket az Isten megajándékozott a hittel és az abból fakadó örömmel, azok a hétköznapokba is képesek elvinni magukkal az igazságosságot és az irgalmasságot. A hit társadalmi üzenete ezért a legemberibb üzenet: oda kell figyelnünk egymásra!

Az egymásra való odafigyelés állapotát viszont csak akkor tudjuk tartóssá tenni, ha olyan közösségekben élünk, ahol ez az év minden napján természetes.

Ezért szeretném megköszönni, hogy egyházaik az élet megannyi területén aktív, cselekvő közösségeket építenek. Nemcsak a templom falai között, hanem azokon túl is, amikor intézményeiket működtetik, és segítik a rászorulókat.

Köszönöm, és engedjék meg, hogy áldott ünnepet, a jövő esztendőre is örömmel vállalt közösségi küldetést kívánok mindannyiuknak!

Most pedig tisztelettel felkérem Erdő Péter bíboros urat, hogy mondjon áldást az együttlétünkre, közös asztalunkra!