„Az alagsori kistornatermünkben a falból folyamatosan jön a víz, a padozatot szünet nélkül itatjuk. A kollégák, a szülők és a gyermekek
összefogása, segítőkészsége erőt ad mindnyájunknak. A férfi kollégáink, bár kevesen vannak, de ők egyszerűen hősök. Van aki órákig homokzsákot pakol, "pihenésképpen" tart néhány órát, majd éjszaka szivattyúzza a vizet” - írta.
A képeken már nem látni azt a helyet, ahol a napközis gyermekek egyébként játszani szoktak. Az elöntött ház a Szeretetházzal szemben lévő csónakház. A Szeretetház egyelőre még Istennek hála, száraz.
Az igazgatónő köszönetet mondott az eddigi segítségért és beszámolt arról is, hogy a Győrben tanuló szigetközi diákok az ott élő osztálytársak családjainak segítettek.
„Sajnos azt mondják, hogy a neheze most jön, pedig már nagyon fáradunk. Azt is mondják, hogy hosszú ideig tart majd az árhullám levonulása. Imádkozzunk együtt, hogy senkinek ne essen baja, és az anyagi kár se legyen elviselhetetlen” - zárta sorait az igazgatónő.