1948. Ebben az esztendőben adják át az első Kossuth-díjat, ekkor államosítják a 100 főnél többet foglalkoztató honi üzemeket. Ekkor hirdeti meg az USA az Európai Újjáépítési Programot, a Marshall-tervet, ebben az évben alakul meg Izrael állam és robban ki a berlini válság is. És 1948-ban mondta ki a boldogító igent a békéscsabai evangélikus kistemplomban Miska bácsi és Magdi néni.

„1946-ban Orosházán, a Keresztény Ifjúsági Konferencián találkoztunk először. Jól emlékszem arra a napra, mert két udvarlóm is akadt. Délelőtt is csapták nekem a szelet, de az elsőnek érkezőt elhajtottam. Délután aztán betoppant Miska, neki már nem mondtam nemet. Jól emlékszem, az esküvő előtt azzal fenyegetett: mellettem sokat kell ám dolgozni. Igaza is lett!” – mesél az immáron 65 évvel ezelőtt történtekről Magdi néni.

„1948-ban, június 13-án házasodtunk össze. 25 éves voltam ekkor, de amíg nem volt munkám, nem voltam kenyérkereső, nem akartam a házasságot” – veszi át a szót Miska bácsi. Mint mondta, akkor végérvényesen megfogták egymás kezét, és azóta sem eresztették el. Négy gyermekkel, tizennégy unokával és nyolc dédunokával később, most szombaton újra megerősítették az Úr előtt tett esküjüket Békéscsabán, az evangélikus kistemplomban.

E sorok írója kíváncsiságtól és némi hátsó szándéktól vezérelve külön-külön kérdezte meg az „ifjú párt” a szertartás után, mi is a hosszú házasság titka.

„A türelem, türelmesnek kell lenni egymással, mindig és mindenkor támogatni kell a másikat. Nem mondom, volt nálunk is asztalcsapkodás, de mindig közösen néztünk szembe a nehézségekkel” – érkezik a válasz Magdi nénitől, aki szerint a házasság hármas kötés, asszony, férfi és Isten hármasáé. Enélkül nem lehet tartós a frigy.

„El kell fogadnunk, hogy az életünket Istentől kaptuk. Ha ezt tudomásul vesszük, akkor nem történhet baj. Ha a házasság emberi oldalát nézzük, akkor a legfontosabb a hűség. Az életben sok a kísértés, ha engedünk neki, akkor örökre meggyűlöltethetjük magunkat a másikkal. És akkor a szövetségünk már soha nem lehet olyan, mint amikor megköttetett” – mondja Miska bácsi. Hozzátette, az Úrral együtt élni csodálatos élet.

„Ha látom a szépet, még ma is úgy tudok örülni neki, mint tízéves gyermekként. Ne féljünk alkotni sem! Mert ha elkezdünk csinálni valamit, akkor onnantól már nem leszünk egyedül, Isten velünk lesz.”

Miska bácsi szavainak igazát közös életük is jól példázza. Mindketten kemény és becsületes munkával teremtették meg gyermekeik boldogulását. Magdi néni majd’ két évtizeden át dolgozott a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál. Ez követően 11 évig, nyugdíjba vonulásáig a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság csapatát erősítette. Miska bácsi mesterember, asztalos. Keze munkája nyomán életre kel a fa, testet ölt a szépség.

Munkája mellett 1970-ben saját kedvtelésére kezdett el intarziákat készíteni. Szakfolyóiratokból leste el a technika fortélyait. Azóta már Kuvaitban, Olaszországban, az Egyesült Államokban is nyílt kiállítás a több mint négy évtizedes alkotómunka terméseiből. Jó pár műve talált már gazdára szerte a világon.

És mit gondolnak, ki a tulajdonosa a legszebb és legjobban sikerült képeknek? Hát, Magdi néni...