A festői szépségű kis fürdővárost a múlt században élt Sebastian Kneipp katolikus lelkész és orvos gyógymódja tette híressé, aki a víz, a mozgás, a lelki élet, a gyógynövények és a helyes táplálkozás együttes jótékony hatására építette gyógyító tevékenységét. Az éltető víz azonban nem csupán a kneippi kúra része volt ezen a héten, hanem a bajor zsinat ülésén is fontos szerepet kapott az „élő víz”, azaz az evangélium formájában. Ezen az alkalmon vett részt Gáncs Péter elnök-püspök, dr. Hafenscher Károly, a zsinat lelkészi elnöke és e cikk írója, Cselovszkyné dr. Tarr Klára ökumenikus és külügyi osztályvezető.

A bajor tartományi püspök, dr. Heinrich Bedford-Strohm zsinati jelentésében mondandója teológiai megalapozásaként a Szentháromság-tan értelmezését fejtette ki, összehasonlítva az iszlám és zsidó istenkép értelmezését a kereszténység Szentháromság-tanával. A szíriai és iraki utazásáról beszámoló tartományi püspök úti tapasztalatáról szólva vált aktuálissá ez a teológia tantétel a keresztény–iszlám dialógus kapcsán.

Mindezek mellett a bajor zsinat tavaszi ülésének legfontosabb kérdése az időskorúak helyzete volt. Az úgynevezett harmadik életszakasz tartalommal való megtöltése az egyház nagy felelőssége, hiszen a fiatal nyugdíjasok nagyon fontos szerepet játszanak önkéntes munkájuk során az egyház életében. Ugyanakkor az élet végső stádiumának méltóságát is fontosnak tartják a bajor zsinatiak: a palliatív ellátás biztosítása szintén jelentős részt képviselt a harmadik életszakasz témakörében.

A zsinat második délutánján, már a magyar delegáció megérkezése után terjesztette elő Michael Martin egyházfőtanácsos, a világmisszió, egyházi élet, ökumenikus kapcsolatok osztály vezetője a bajor-magyar testvérkapcsolati szerződés témáját. Az előterjesztést követő napon a világmisszió és ökumené bizottság vendége volt a magyar küldöttség. A plénumot követő bizottsági ülés lehetőséget adott a konkrét kérdések feltevésére, a kapcsolat tartalmi részének részletezésére és társadalmi, politikai kérdések megvitatására is. Többekben felmerült a kérdés, hogy vajon hogyan tudják kezelni a magyar egyházak, köztük az evangélikus egyház a magyar társadalom egyes radikális irányait, mit tehetünk a menekültekért és hogyan tudunk józanok maradni a terrorizmus és bevándorlás problematikájával terhelt európai környezetben.

Ahogy Gáncs Péter köszöntőjében elhangzott: „Minden társadalomban vannak olyan hangok, amelyek a problémákra csak radikális, szélsőséges válaszokat képesek adni. Ezektől a hangoktól határolódik el nagyon következetesen a Magyarországi Evangélikus Egyház, ahol nincs helye a radikalizmus és rasszizmus semmiféle formájának.”

Nem ez volt azonban a magyar partnerszerződés kapcsán a leghangsúlyosabb téma. Sokkal nagyobb súlya volt a hosszú távú együttműködés fontosságának, a gyülekezetek, iskolák, óvodák, a diakónia és az egyházvezetés szoros kapcsolatának és annak, hogy a problémák ugyanazok, bármelyik egyházról is legyen szó. Különösen meggazdagító volt az a figyelmesség, amellyel körülvették a bajor testvérek a magyar küldöttséget.

A meghosszabbított szerződés aláírására a zsinat utolsó napján került sor: dr. Heinrich Bedford-Strohm és Gáncs Péter elnök püspök látta el kézjegyével a dokumentumot, majd dr. Hafenscher Károly is megköszönte a bajor zsinat szívélyességét és átadta a magyar küldöttség ajándékait.

A bajor-magyar partnerkapcsolati szerződést 1992-ben írta alá először a rendszerváltást követően dr. Johannes Hanselmann tartományi és dr. Harmati Béla elnök-püspök. Ezt követően 1995-ben, majd ötévenként került meghosszabbításra a partnerszerződés, amely a két egyház egyre szorosabbra fűződő kapcsolatának alapja.

Mindezek jegyében folytatódik a megkezdett közös út, valamint az útmutató éves igéjének fényében, amelynek következő szavaival fejezte be Gáncs Péter elnök-püspök is a bajor zsinaton elhangzott köszöntőjét: Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket.

A szerző a MEE ökumenikus és külügyi osztályának vezetője.

A szerződés szövegét a mellékletben találhatják - német nyelven.