Ki hengeríti el a követ? – kérdezzük mi is gyakran. Az előttünk tornyosuló akadályok oly sokszor teremtenek reménytelen helyzeteket. Kételyek között vagyunk személyes élethelyzetünkben, és aggodalmat érzünk egyházunk, nemzetünk vagy éppen a világ megannyi baját látva. Ki hengeríti el a követ? Betegség és erőtlenség érzése, a gyász fájdalma, a globális fenyegetettség réme, az acsarkodó pártoskodás szomorú jelei, az egység és összefogás fájdalmas hiánya, megannyi tragédia szívbemarkoló híre mind-mind egy olyan kő, amit valakinek el kellene hengerítenie. Egyet tudunk: a magunk erejéből ez nem fog menni.

A húsvéti evangélium arról szól, hogy Isten a váratlan és minden értelmet meghaladó megoldások Istene. Amint felnéznek az asszonyok (vagyis tekintetüket már nem a földre szegezik), látják, hogy a kő el van hengerítve. Ezért mi is emeljük fel a fejünket, nézzünk bátran fölfelé. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá” (Jak 1,17a). Az asszonyoknak emberileg ez éppen elég volna: immár elvégezhetik a gyásszal összefüggő szertartásukat.

Ám húsvét váratlan üzenete arról szól, hogy immár nem a halál és a gyász uralkodik rajtunk. Az elhengerített kő látványa még semmi az igazi csodához képest: a sír üres, Jézus feltámadott! Isten egyrészt választ ad és megoldást kínál teljesen jogos hétköznapi kérdéseinkre, másrészt olyan valamit nyújt, amit mi elképzelni sem tudunk. A kő el van hengerítve: ez fontos emberi megoldás. A sír üres: ez már az isteni csoda.

Húsvét ünnepén azt kívánom az Északi Egyházkerület gyülekezeteinek és intézményeinek, a lelkészeknek, a munkatársaknak és a híveknek, hogy mindannyian megtapasztaljuk Urunknak ezt a kettős segítségét: az általa kínált emberi megoldásokat és a hit minden értelmet meghaladó ajándékát.

Áldott húsvétot kívánva: dr. Fabiny Tamás az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke