Példaként említette a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán közti párbeszédet, amelynek eredménye volt az 1999-ben, a megigazulás kérdéséről aláírt közös nyilatkozat. Ezzel a 16. sz. óta tartó kölcsönös kiátkozás került visszavonásra. De, egy a napokban megjelent angol nyelvű dokumentumra is utalt (Konfliktusból közösségbe), amely szintén ennek a párbeszédnek a gyümölcse. Voltak konfliktusok, de ezekből előre kell menekülni, a másikért való élés közösségébe – fogalmazta meg Fabiny püspök.

Beszédében a közösségeken belüli összhangra is kitért. Az összhang, mint zenei kifejezés jól kifejezi a lényeget: mindenki énekelje a maga szólamát, a katolikus legyen jó katolikus, az evangélikus legyen jó evangélikus, de mindannyian figyeljünk Mesterünk intésére. Ekkor tud az összhang, a szimfónia megszületni. Isten csak akkor áldja meg a magyart, ha közösségben tudnak élni. Nemzeti himnuszunk utolsó versszakában hangsúly eltolódást találunk: szánd meg Isten a magyart. Már nem az áldást, hanem a szánalmat kérjük az Istentől. Szükségünk van az irgalomra, Isten és az ember irgalmára – emelte ki a püspök. 

Görgey Gábor: Nincs közös akarat című versének tartalmát idézve kifejtette, hogy sokszor nincs közös akarat, ritkán tudunk egyszerre sóhajtani, egyszerre emelkedni. Nagy történelmi pillanatainkban tapasztaltuk csak meg ezt az összefogást. Az egyház is emelkedő hajó lehet, ha egyszerre dobban a szívünk – fogalmazta meg Fabiny püspök.