Más volt a légköre a vasárnap esti imaórának. A gyülekezet, mely cigányokból, nem cigányokból, evangélikusokból, reformátusokból, katolikusokból és jóakaratú emberekből állt, csendben várta, hogy bemehessen a templomba. Az imaóra elején Szőke Péter, a Sant' Egidio Közösség magyarországi vezetője elmondta: „sokszor tesszük fel azt a kérdést, hogy hol volt Isten Auschwitzban, de sokkal kevesebbszer fogalmazzuk meg azt, hogy hol volt az ember... Auschwitz, Kisléta és számtalan helyszín emlékeztethet rá, hogy a fő kérdés az, hogy hol vagyok én. Hol vagyok, amikor cigányokat bántalmaznak, amikor a hajléktalanok méltatlanabb helyzetbe kerülnek, vagy amikor ártatlanok halnak meg? Mit teszek, hogy az idős-ellátás megfelelőbb legyen? Isten választott és választásra hív minket. Ő szeret minket és várja, hogy a mi döntésünk egy mások számára is élhető, másokért felelős élet legyen.”

Az esztergom-budapesti katolikus segédpüspök igehirdetésében az „Én vagyok a kezdet és a vég” igével kapcsolatban elmondta, hogy „minden emberi gonoszság ellenére életünk Isten kezében van.” Székely János, aki az olvasmányt cigány nyelven is elmondta kiemelte: „Imádkoznunk kell azokért a cigány testvéreinkért, akik szenvedésükben hasonlóvá váltak Krisztus szenvedéséhez.” A Soával kapcsolatban a segédpüspök történelmi tényeket mondott el, majd hangsúlyozta: „A borzalmak a fejekben és a szívekben kezdődtek. Tudnunk kell, hogy Magyarországon is voltak aktív résztvevői a kegyetlen népirtásnak. Az ember elveszti Istent és magát teszi meg Übermensch-nek, de ekkor valójában ember alatti lesz. Kérjük az Úr és egyúttal cigány és zsidó testvéreink bocsánatát, mert kevesen voltak akik mertek segíteni.”

Deák László evangélikus lelkész emlékeztetett rá, hogy a mostani imaóra alatt is mennyi fájdalom, igaztalan történés zajlik a világban. „Köszönöm Uram, hogy Dietrich Bonhoeffer vagy Sztehlo Gábor által megmutattad, hogy az embertelenségben is lehet téged követő életet élni. Vannak, akik ma is hallgatnak, amikor megkülönböztetés történik. Adj nekünk erőt a változásra, hogy ki tudjunk állni az elesettek, a hiányt szenvedők mellett. Segíts minket, hogy képesek legyünk az összefogásra, hogy ha kell, együtt is felszólaljunk azokért, akik hiányt szenvednek” – fogalmazott Deák László.

Balog Zoltán református lelkipásztor imádságában kiemelte, hogy az Istenhez történő imádkozásban nincsen politika. „Fájdalom és gyász az egész emberiség számára, ha ember támad emberre. Te egy vérből teremtettél minket, mi mégis sokszor egymás ellen vagyunk. Gyászoljuk az áldozatokat és erőt kérünk az itt maradottak segítésére, az indulatok és tettesek néven nevezésére” – fogalmazott a református lelkipásztor.

Az egyetemes könyörgő imádság alatt felolvasták a 2008-2009-es cigányokkal szemben elkövetett kegyetlen bűneseteket, majd ehhez kapcsolódva kérték az Urat, hogy segítse az embert emberségéhez közelebb kerülni. Ezalatt egy-egy gyertyát gyújtottak meg az oltár mellett. Az imádságban kitértek arra is, hogy ne csak a magyarországi, hanem a szíriai, Közel-keleti, ukrajnai konfliktusok békés megoldásáért is imádkozzunk. A gyülekezet végül egy-egy mécsessel az oltárhoz ment és a „Kyrie eleison”, azaz „Uram irgalmazz” éneklése mellett gyertyát helyezett az oltár elé. Megrázó valósága volt ez az imaórának. A jelenlévők csöndben, egymás után gyújtották meg az emlékezés, a bocsánatkérés és egyben a remény gyertyáit. Cigány és nem cigány, hívő és nem hívő egymás mellett mentek, csendben, békességben egy élhető, a másik embert megbecsülő jövőben bízva.