Az Ótemplomban a vasárnap reggeli istentiszteleten az elsőéves hallgatók zenei szolgálata adta meg az adventi alaphangot, ők segítettek a liturgiában is. Dr. Varga Gyöngyi igehirdetésében az Isten közelségét tárta a gyülekezet elé: „Isten közel van – ezért nem objektum ő: vagyis a vallási tisztelet egyik tárgya, egy kiszámíthatatlan, de lekenyerezhető hatalom. Ő szubjektum - vagyis valaki, akit te-ként szólíthatunk meg: személyes, közeli, valóságos Isten. Szubjektumnak nevezzük az alanyt. Szó szerint azt jelenti a latin szó, hogy „(teher) alá vetett”. Ennél mélyebben, igazabban nem is lehetne kifejezni a hozzánk hajló Isten lényegét. Isten kapcsolatba lép az emberrel, és ez azt jelenti, hogy magára vesz bennünket, mi vagyunk az a teher számára, akiket elhordoz, akikért mindezt a közelséget és közösséget vállalja. Ezt üzeni nekünk a kereszt jele: az összeadásjel – ő odaadja magát, hogy összekapcsolódjon velünk, mindörökre… És azért, mert Isten ennyire közösséget akar vállalni velünk, létezhetünk benne és általa mi, mindannyian… Itt vagyunk. Ádvent van. És ma, ezen az újat hozó ünnepen várjuk az áldást: a mai napra és a holnapokra szóló erőt, Isten jelenvaló szeretetének érintését...megtalál az Áldás. Isten szembe fordul, szemtől szemben találkozik velünk. Nincs két világ: Istené és emberé – külön-külön; hanem csak egy van. Összekapaszkodunk. Valóságos lényegét, lényét mutatja nekünk az Isten. És megmutatja a mi valóságos életünket, értékes jelenünket, jövőnket, gazdagságunkat is. Mert már minden a miénk. Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk – együtt vagyunk a Szeretetben, Krisztus erejében.

Párhuzamosan az Újtemplomban, Zahorecz Pál harmadéves, és Arató Lóránd, ötödéves hallgatók végezték az istentisztelet szolgálatát. Arató Lóránd igehirdetésében az „ismeretlen” – de ugyanakkor a magát kinyilatkoztatott – Isten szeretetéről és gondviseléséről tett bizonyságot.

Ezt követően ételt osztottak a rászorulóknak, amelyet a szeretetotthon előtt főztek és osztottak. Hogy egy-egy ebéd főzése és kiosztása megvalósuljon, támogatókra, adakozókra van szükségük a szarvasiaknak. Ez úton is Isten áldását kérjük mindazokra, akik anyagi javakkal hozzájárultak ahhoz, hogy mások ne az üres vasárnapi asztalhoz üljenek.  

Délután a két felsőéves hallgató, Lázár Zsolt esperes vezetésével Örménykúton végzett istentiszteleti szolgálatot. Zahorecz Pál igehirdetésében kifejtette, milyen jó érzés Isten jelenlétét átélni, érezni, tudni, hogy Isten nem csak álmaink szüleménye, hanem valóság.  

Ez az alkalom az örménykútiak életében nagyon fontos esemény volt, hiszen az első teológusnapot élhették át az újonnan induló gyülekezetben. Ezt az alkalmat adventi gyertyagyújtás követte a falu központjában. Ez idő alatt az elsőéves hallgatók, vezető lelkészükkel adventi műsort adtak elő az ótemplomi gyülekezeti teremben, amely szeretetvendégséggel zárult.