„Örök Isten, Irgalmas Atyánk, emlékező szívvel jöttünk most az emlékmű mellé, emlékező szívvel és Hozzád fordulunk. Kérünk Téged, add nekünk a szentlélek vigasztalását, add nekünk a segítséget, hiszen múltunk szörnyű eseményeinek a feldolgozásához nem elegendő az idő, kell a Te segítséged, értelmet adó, megvilágosító szent lelked. Így hívjuk lelkedet Urunk, légy velünk. Ámen” – fohászkodott Lázár Zsolt evangélikus esperes. Őt Horváth Z. Olivér evangélikus lelkész emlékhelyre történő áldáskérése követte.

Ünnepi beszédet mondott dr. Váradiné dr. Kintzly Ágnes, a városszépítők vezetője. Megköszönte Mihály Árpádnak, az emlékmű alkotójának az ötleteivel, aki most is személyesen segítette a munkát. A megújuláshoz a Szűcsfém Kft. az emlékmű stílusához illeszkedő vázákkal, az evangélikus egyház nevében Lázár Zsolt dolomit kőlapokkal, a KOMÉP a szakmunkájukkal járult hozzá.

„Emlékezni kötelesség, és az emlékezés az legyen méltó, az legyen méltóságteljes és hozzánk méltó elsősorban – mondta Babák Mihály. Annak ellenére, hogy kicsi ügyről van szó, nagy dolog az az összefogás, aminek segítségével megújult az emlékmű, jelentette ki polgármesterünk, majd köszönetet mondott mindenkinek, aki valamit tett az ügyben. – Úgy gondolom, hogyha az égből lenéznek ránk, akkor látják, hogy mi szerettük, szeretjük és tiszteljük őket. Azokat a hősöket, áldozatokat, akik a második világháború frontjain elhunytak. Megérdemlik, mert a mieink voltak, és tisztességgel tudunk így, e környezetben emlékezni.”

A rövid, ünnepélyes eseményt Nánási Attila, a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium tanulója Radnóti Miklós À la recherche… című versével zárta.