A nehéz történelmi helyzet ellenére, a templom megépült. Az egyházi vezetés már akkor felismerte a társadalomban betöltött szerepét, így majdnem a gyülekezet megalakulásával egy időben megszervezték a bácsfalusi oktatást, és megépítették az első bácsfalusi iskolát.

A szabadságharc és forradalom igen megpróbálta a közösséget, de mindig akadtak olyan személyek, akik a közösség élére álltak, aminek következtében munkájuk, példaadásuk mérvadóvá vált sokak számára.

Nem mulasztom el itten megemlíteni a bácsfalusi születésű tanító – lelkipásztort Borcsa Mihályt, aki annak ellenére, hogy a brassói német gimnázium diákja volt, mindvégig megmaradt csángónak és küldetéstudata, népe iránti szeretete egyre fokozódott.

A bácsfalusi gyülekezet azon közösségekhez tartozott, aki évtizedeken át küzdött, az önálló magyar evangélikus esperesség megalakulásáért.

A XX. század világégései, politikai változásai sokszor megpróbálták az egyházat, a gyülekezet összetartó erejét meglazítani, a gyülekezet közösséget formáló szerepét megcsorbítani.

200 év után is áll a templom, és szenthellyé vált sokak számára.

Az egyház mindig a közösségi élet érdekében vállat szerepet. A Barcaságban, ahol többszörös kisebbségi sorssal néz szembe a magyar, az egyház mindig, mint „Erős vár” volt jelen a társadalom színpadán.

A mindenkori lelkészek felismerték, hogy e helyzetben túl kell lépni az evangélium hirdetésének határain, és fel kell vállalni a kulturális élet szervezését, a hagyományok ápolását és a néphagyományok iránti szeretet megismertetését.

Borcsa Mihály, Bereczky Anna, és a XX. század lelkipásztorai felvállalták a kulturális élet megszervezését.

A két világháború között bácsfaluban színjátszó csoport működött. Az ifjúsági életet a gyülekezet vezetői irányították.

Az új idők, új kihívásokat hoztak a gyülekezeti életbe. A legnagyobb változások a ’89-es politikai fordulat után érék a közösséget. E változásokat pozitív és negatív vonatkozásban lehet értelmezni.

A pozitív változás számlájára írhatjuk a külföldi egyházakkal való testvér-gyülekezeti kapcsolatot. Először magyarországi és finnországi, majd később norvégiai és németországi testvérkapcsolatok alakultak ki. Ezeket a kapcsolatokat mind máig ápoljuk, annak ellenére, hogy a változás óta kétszer is volt lelkészváltás a közösségben.

A politikai változás negatív számlájára, az elvándorlás lehetőségét írhatjuk. Akár csak más erdélyi közösségekből, közvetlenül a változás utáni években, Bácsfaluból is nagyon sokan külföldön próbáltak új életet kezdeni. Ennek következtében elmondhatjuk, hogy a „világ tele van Bácsfalusival”.

Négy éve szolgálok a gyülekezetben, és ez idő alatt számos közösségi programot szerveztünk. A havonta kiadott gyülekezeti hírlevél, a gyülekezeti honlap és facebook által nagyon sokan figyelemmel kísérik a gyülekezeti élet eseményeit.

A gyülekezet és a bácsfalusi közösséghez való tartozás átlépi bácsfalu területi határait. Ez a tudat indította el bennünk azt a gondolatot, hogy 2013 július 27 – 28-án szervezzük meg első alkalommal a „Bácsfalu Szülötteinek Találkozóját”.

Számos hazai és külföldi honfitársunk jelezte e találkozón való részvételi szándékát. E találkozó minden bácsfaalusi ünnepe.

A bácsfalusi közösség érdekébe létrehoztuk a „Borcsa Mihály Keresztyén Kulturális Egyesületet.” Az Egyesületet azért alapítottuk, hogy az egyházközséggel karöltve szervezze és irányítsa a bácsfalusi magyar közösség életét.

Az egyesület létrehozta a Borcsa Mihály Díjat. Borcsa Mihály bácsfalu egykori lelkipásztora, a közösségért, az egyházért és a nemzetért vállalt példamutató szolgálatot. A Borcsa Mihály díjkiosztó bizottság tagjai a „Borcsa pap” életelvet tekintik mérvadónak, hogy valaki ebben a számunkra jelentős kitüntetésbe részesüljön.

A találkozó alkalmával Simon András ny. tanárt tüntetjük ki a Borcsa Mihály Díjjal. Andris bácsi egy életen át szolgálta a közösséget. Ifjú tanítóként az oltszakadáti magyar közösségben mint tanító – lévita lelkész szolgált, aki azt a megbízatást kapta Argay püspöktől, hogy a szász hatás alatt élő magyar evangélikusokat pásztorolja. Majd ugyancsak tanító- lelkészi feladatot vállalt a bácsfalusi közösségben is.  Nincs olyan bácsfalusi, aki ne emlékezne Simon tanítóra, mind pedagógusra, aki a magyar nyelv szeretetét hintette el a lelkekbe. Mint nyugdíjas tanító, Andris bácsi küldetés tudattal vállalt felelőséget és munkálkodott a közösség érdekében.

A találkozó alkalmával számos kulturális program megszervezésére kerül sor. Ez alkalommal  megjelentetjük az „56 bácsfalusi” című könyvet.  

Örömmel várjuk e jelentős alkalmat, hogy régi ismerősökkel találkozzunk, egymásnak örüljünk és jövőnket Isten segítségével együtt tervezzük.