Nálunk minden évben kiemelt ünnep az október 23., mert 1956-ban több akkori Kossuth-os diák is életét vesztette, vagy börtönbe került. Az idei megemlékezés kezdeteként, mi, a 4/10. osztály tanulói műsorral fejeztük ki tiszteletünket Magyarország népének, és emlékeztünk azokra, akik a sztálinista diktatúra és a szovjet megszállás ellen harcoltak.

Ez a harc a 20. századi magyar történelem legmeghatározóbb eseménye volt. A szabadságharc a budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött, ami a fegyveres felkelők vesztével fejeződött be. A tömegtüntetés még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a szovjet csapatok meghátrálásához és a kormány bukásához vezetett. A tömeg mint előadásunkban is a parlamenthez vonult, és Nagy Imrét követelték miniszterelnöknek. Nagy Imre elmondta beszédét, és hazaküldte a tömeget, akik viszont nem akartak meghátrálni. A diákok ostrom alá vették a rádiót és követelték, hogy olvassák be a tizenhat pontot, amit írtak, de a rádiónál ÁVH-s fegyveresek fogadták őket. A tömegben elszabadultak az indulatok és dulakodni kezdtek. A katonák rémisztésképpen lövöldözni kezdtek a levegőben, amit az ÁVH-sok támadásként értelmeztek és a tömegbe lőttek, több tüntető megsérült és meghalt. A katonák közül egyre többen álltak a tömegtüntetők pártjára illetve átadták fegyverüket, és sapkájukról leszedték a vörös csillagot.

Október 28-án Nagy Imre meghirdette a felkelőkkel való megegyezést és feloszlatta a mindenki által gyűlölt ÁVH-t. A felkelést azonban november 4-én leverték.

Az osztály által előadott műsor után másnap, három emléktábla megkoszorúzásával folytatódott az emlékezés a nyíregyházi gimnáziumban. Az iskola egykori tanulói Szilágyi Zoltán és Dandos Gyula a nyíregyházi bátrak között vonultak az utcára és váltak az 56-os forradalom áldozataivá, mártírrá. Ennyi év után is megállunk előttük mi, mai Kossuth-diákok és fejet hajtunk hitük, lelkesedésük és bátorságuk előtt.
A harmadik emléktábla Bán István öregdiák, református lelkész táblája, a Szent István utcán, a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójának falán található. A lelkész hosszú üldöztetés után találta meg nyugalmát.

Nekünk, mai Kossuth diákoknak van mire emlékeznünk. Sokan az itt tanulók közül ma is úgy gondolkodnak és éreznek a HAZÁRÓL, mint azok a hősök, akik előtt fejet hajtunk ezekben a napokban. Személyes példájuk nekünk az igazi hazaszeretet.
Ahogy az ünnepi istentiszteleten is énekeltük: „Minket az Úristen nem teremtett kósza szélnek, mert helyünk van itten, ahol őseink is éltek. Itt a hazánk, bárhova térünk, ennek emléke marad vélünk, távoli tájról ide érzünk.”