„Gondolom suliba mész, de kicsit késel... Elaludtál?” – kérdezem tőle, mire ő teljesen kikel magából és panaszkodni kezd.

„Én reggel nyolckor elmentem a suliba, sőt, már háromnegyedkor ott voltam, de aztán egy óránk volt, lediktálták az órarendet és hazaküldtek bennünket. Pedig ötödikes lettem, azt hittem, hogy most már azért komolyabban fogunk tanulni. De nem, még mindig csak annyit mondtak, hogy élvezzük kicsit a nyarat, még egy napra. Én már tanulni akarok, mert karosszéria lakatos szeretnék lenni és autókat szeretnék bütykölni egész életemben, mert örömet okoz nekem az alkotás, szerelés, javítás.”

Aztán kiderül, hogy az én fiam is az ötödiket kezdi. Új iskola, új tanárok, új diákok. Most volt az évnyitója, onnan jövök. Most osztályfőnöki órái lesznek és délben jövök érte.

„Irigylem, komolyan mondom irigylem. Legalább délig én is a suliban akartam lenni. Most meg nem is tudom, mit csináljak... Én ma tényleg tanulni szerettem volna már!” - csattan fel.

És ahogy ezt mondja, eltűnődöm azon a tudás vágyon, ami benne most dúl, így 10-11 évesen és úgy átadnék neki valami kis tudást, mint egy táskát, vagy ajándékot, hogy mégis valamit hazavihessen ezen a napon is a hóna alatt. De aztán egy szeretetteli mosolynál több mégsem futja, hiszen nekem is sietnem kell tova.

De bennem motoszkál még az az érzés több metrómegálló után is, hogy milyen jó lenne, ha ez a kisfiú, mire kitanulja a nyolc általánost, és az utána jövő a középiskolát, addig ne utálná meg az iskolát és a tanulást, hanem valóban ezzel a lelkesedéssel tudna majd hozzáállni az általa választott hivatáshoz.
Jó lenne, ha a kamaszkori hormonok nem térítenék majd el őt a könyvektől, ismeretszerzéstől.
Jó lenne, ha arra készülne fel, hogy sikeres, a szakmáját szerető, boldog ember legyen.
Jó lenne, ha a tanárai felfedeznék benne a tudásszomját és éberen tartanák benne azt.

Régi iskolakezdések kavarognak bennem, amikor lelkesedéssel, nyitottsággal mentem még az első napokban, mennyi izgalom, drukk volt bennem.
Milyen lesz a suli? Milyenek lesznek esetleg a bevezetésre kerülő új tantárgyak, esetleg lesznek-e tanárok, új osztálytársak? Aztán pár nap után beindult a rutin, a verkli, vagy történt valami, ami miatt ez a lelkesedés alább hagyott, amikor a láng kihunyt. De aztán megint jött valami, ami új irányba terelt és újabb lendületet adott. És megszerettem az iskolát és a tanulást. Ezt komolyan mondom! Remélem, hogy az első nap kudarcos kezdése után lesz ennek a kisfiúnak is pozitív fordulat az iskolában.

Az idén egyébként összesen 1 millió 200 ezer általános iskolás és középiskolás diák vette hátára az iskolatáskát, százezren közülük először lépték át az iskola kapuit. A tudás birodalmába nyíló titkos kapu rengeteg mindent tartogat számukra.