A sorozat május 22-én a római katolikus székesegyházban ünnepi orgonakoncerttel kezdődött, 23-án szombaton ünnepi istentiszteletre és közgyűlésre, 24-én Pünkösd vasárnap az idén 75 éves templomban pedig úrvacsorás istentiszteletre került sor. Az alkalmakon norvég, finn és holland vendégek vettek részt a testvérgyülekezetekből, 23-án Buday Barnabás esperes, a záró istentiszteleten pedig d. Szebik Imre nyugalmazott püspök szolgált igehirdetéssel az ünneplő közösségben.

Pünkösd vasárnapot megelőző szombat délután tele templomban a világ sok tájáról érkezők ökumenikus közösségben lehettünk együtt a gyülekezettel - hálaadásban, visszatekintésben, örömben.

Sokan voltunk már olyan élethelyzetben, amikor úgy éreztük nincsen okunk vidámságra, ünneplésre. A kihívások, nehézségek ugyanakkor újabb és újabb feladatot tartogattak számunkra. Feladatról feladatra, megoldásról megoldásra jutottunk előre, és egy napon hálát tudtunk adni azért a megtartó erőért és kegyelemért, amellyel az Isten átvezetett bennünket ezeken a kihívásokon.

Az egri gyülekezet ünneplése ettől az emlékezéssel teli őszinte hálaadástól volt valódi; a török idők viszontagságai után nehezen újra éledő egri protestáns közösség a XIX. században kapott újult erőre, a kiegyezés évében, 1860-ban a reformátusokkal közös egyházalakítástól, 75 évnek kellett eltelnie, hogy leánygyülekezetként megalakulhasson az egri evangélikus gyülekezet. A közösségnek azonban temploma csak 1939. őszén kezdett épülni – tulajdonképpen finn támogatásból. Az akkori lelkész, Garam Lajos és finn származású felesége számára a finn evangélikusok öthónapos gyűjtést szerveztek, és Isten megsokszorozódó ajándéka volt az a 90.000 márka, amiből elkezdhették a munkálatokat. 1940. júniusában Túróczy Zoltán püspök szentelte fel az egri evangélikus templomot, és mögötte már a paplak falai is tető alatt álltak…

Mindezekre gondolva, Buday Barnabás a 25. zsoltár egy kiragadott szakasza alapján igehirdetésében kiemelte az ősök példáját, akik nem csüggedtek, nem szégyenkeztek, hanem hittel, munkával, kitartással hirdették az Isten országát. Munkájukat áldás kísérte, nem szégyenültek meg. Az esperes ezt kívánta a maroknyi egri közösségnek: a jelen kihívásai közt is találjunk olyan hitre, amely megerősít, és feladatainkra, amelyeken keresztül - templomon belül és kívül - tanúbizonyságot adhatunk az Isten országáról – elődeinkhez hasonlóan. Adja Isten, hogy az egri közösségbe is egyre többen találjanak be azért, mert hitében, kitartásában példaadó.

A gyülekezet történetében olvashatunk arról, hogy 1940-ben milyen sokan osztoztak az egri evangélikusok örömében – a hegyaljai evangélikusságtól Rómán keresztül a finn támogatókig.

Nem volt ez a 2015. Pünkösdjén sem másképpen: a jubileumot a Borsod-Hevesi Evangélikus Egyházmegye lelkészei és gyülekezeti képviselői mellett, Ternyák Csaba egri érsek, Demkó Balázs a görög katolikus egyház képviselője, Petró József református lelkész, Zentai László baptista lelkipásztor, Janne-Piri Pelto és Jarkko Wilmann vezetésével egy nagyobb számú finn delegáció Pori-Tälje-ből, Steinar Nielsen vezetésével a norvég Stokkenből érkezett és Catrine van Opstal vezetésével holland vendégek is együtt ünnepelték az egri evangélikusokkal.

Ha nem álltunk és énekeltünk még úgy kórusban, hogy mindenki a saját nyelvén – kisebbségben - énekelt, nem tudhatjuk: az Úristen az ilyenkor felhangzó sokszínűséget is képes harmóniává változtatni, és a kicsiny is építi az egészet. Erős vár a mi Istenünk! - 2015. Pünkösdjén, Egerben a legalább 5 nyelven megszólaló himnusz egybehangzóan, egy közösséghez tartozásban hirdette az Isten megerősítő, megtartó szeretetét – a 80 éves kicsiny egri evangélikus gyülekezet ünnepén.